Társaival együtt pedagógusképzőbe jár, azaz elemiben fognak majd tanítani, de az ottani regulák szerint oktathatnak egészen hatodik osztályig. Székelyudvarhelyre jöttek, csoportos kirándulásra, s mivel autóbuszukkal nem tudtak felmenni a Vargyas szorosába, gyalogosan vágtak neki. Így aztán az álmélkodás mellett jut idő beszélgetésre is. A társaság vidám, néhányan jártak már errefelé, olyan is kerül, aki Rétyhez, Sepsiszentgyörgyhöz is kötődik valamilyen módon. Láthatóan jól érzik magukat, noha a túrázástól többen idegenkednek, némelyeknek egyenesen kín a visszatérés az Almási-barlangtól.

Nyitott, jól kommunikáló beszélgetőtársamat tovább faggatom. Mégis, mi e számunkra is örvendetes élmény eredője? Az, hangzik a válasz, hogy jó volt hallani, látni, mennyien, s milyen szépen beszélik itt a magyar nyelvet, még egészen apró gyermekek is, mert ő valahogy úgy tudta, úgy gondolta, hogy errefelé már nem él a magyar szó, lévén, hogy Románia az ország neve, így azt hitte, a kicsiktől, a fiataloktól már oly távoli Kosztolányi nyelve, mint Makótól Jeruzsálem...

Bár magam is erőteljesen a vargyas-völgyi színfoltok hatása alatt lélegeztem, miután elbúcsúztunk alkalmi, végső soron barátságos és őszinte társunktól, valahogy furcsán kapkodtam a levegőt. Sehogyan sem tudtam elkergetni magamtól azt a pimasz, feszegető gondolatot, hogy íme, világra nyitott, okos magyarországi leendő tanítók, tanárok milyen tévhitekkel élnek, mennyire nem tudnak itteni életünkről, a tényről, hogy Székelyudvarhelyen, illetve Erdély számos más szegletében magyarul beszélni még olyan természetes, mint ahogy reggel felkel a Nap. Ami az egészben a legérthetetlenebb, hogy nem egy tanyavilági mezőgazdasági szakiskola növendékei csodálkoznak esetlen naivitással úgy ránk, mint borjú az új kapura, hanem majdani, hivatásos népnevelők.

Nem mondjuk azt, hogy valami nagyon nincs rendjén tőlünk Nyugatabbra, hanem halkan, nagyon halkan csupán annyit fűzünk hozzá, hogy szívélyes üdvözletünket küldjük szóban forgó diákjaink magyar- és történelemtanárainak, osztályfőnöküknek, tanítóképzőjük teljes oktatói karának, szüleiknek.