Nem a mi tisztünk eldönteni, hol lehetett a vár, amelynek nevét a Barót város közigazgatása alá tartozó falu őrzi. 2008-ban vártúrás-számvetésünket, sajnos, kérdőjelekkel zártuk. Marad hát a régészek-történészekre a feladat, hogy tovább kutassák. Tény azonban, hogy 1332-ben a Myclosuava néven említett településnek Joannes nevű katolikus papja volt, aki szerepel a pápai dézsmák regestrumában, a falu pedig névadója a háromszéki társszéki szerkezet negyedik, egyben legkisebb alkotórészének, Miklósvár­széknek, amelynek hatáskörébe tíz falu tartozott – írja Cserey Zoltán történész az egykori székről szóló tanulmánykötetében. A falu és Barót ünnepségen szándékszik megemlékezni a legkorábbi írásos említéssel rendelkező székelyföldi település évfordulójáról. Látogatásunk alkalmával azokat szólaltattuk meg, akik kapcsolódnak vagy részt vállaltak Miklósvár közéletében.

A falu szülöttei
– Engem kedves gyerekkori és iskolás emlékek fűznek szülőfalumhoz. Talán el sem tudnám képzelni máshol az életemet. Itt érzem jól magam az Új utcában, ahogy mondják, Újfaluban. Bajzáth pap bácsinál voltam első áldozó, szeretettel emlékezem oktatóimra, Tókos Enikőre, Bokor Margit tanító nénire és másokra. Itt alapítottam családot, itt dolgozom, 2003 óta vezetem a közbirtokosságot, amelynek elnöke vagyok – mondja Vajda Imre (képünk).

– Gyerekkori barát voltam Imrével. Ör­vendek, hogy sor kerülhet egy ilyen történelmi-vallási ünnepségre, mert minket gyermekkorunkban is érdekelt már a falu múltja, eredete, régiségei – fűzi hozzá Torma Csaba, (képünk) a Háromszék napilap lapterjesztő vállalatának vezetője.

– Imrével közösen jártuk a kör­nyéket, kerestük Tortogóvárát, nézegettük a Kálnoky-kastélyt, felmentünk Székátaljára, mert azt mondták az öregek, hogy onnan jött le mai helyére a falu a tatárdúlás után. Szeretnék többet tudni szülőfalum múltjáról.
Gyerő Gizella: Köpecen születtem, de harmincnégy kerek esztendőt itt tanítottam. Itt kezdtem pályafutásomat, és itt is fejeztem be. Úgy szeretem ezt a falut, hogy már nem tudnék vissza­költözni Köpecre. Miklósváron 206 házszám van, és úgy lehet, nincs olyan család, ahonnan ne került volna ki az én kezem alól egy növendék. Felső tagozaton is tanítottam, mert volt itt nyolcosztályos iskola is. Megtörtént, hogy egy évben két osztálynak voltam osztályfőnöke. Sokat tudnék mesélni az oktatásról, a múltról, s örvendek, hogy eltervezték ezt az emlékünnepséget.

– Jutott-e az ön tudomására, hogy rangos emlékünnepséggel akarnak megemlékezni a település nyolcszáz évvel ezelőtti említésének évfordulójáról? – kérdeztük gróf Kálnoky Tibort (képünk), akinek nemcsak hajdani felmenői építtettek itt ősi kastélyt, hanem itt tartotta saját menyegzőjét, itt működtet olyan vendégházakat, amelyekben jól érezte magát még az angol trónörökös is, s akinél munkahelyet talált több helybeli.
– A XIII. századtól itt élt a család – felelte –, és ha egyes tagjai, egy-egy ág, el is kalandozott, valaki mindig itt maradt, vagy a kommunizmus után hazatért. Büszke vagyok arra, hogy a legidősebb település lakói vagyunk. Nem sorolom családunk tagjait, hosszú volna. Most csak gróf Kálnoky Dénest említeném, a szabadságharcost, az írót, a királybírót és főispánt, akit a jobbágyság eltörlése után volt jobbágyai nyomban képviselőjükké választottak. Tény, hogy aligha lehet Miklósvárt említeni a Kálnokyak nélkül, és ez talán fordítva is érvényes. Igyekszünk megismertetni a falut a világgal, szeretnénk, hogy lélekszáma megmaradjon. Támogatni fogjuk az ünnepséget. Remélem, hogy elsősorban a falu ünnepe lesz, s bár a nyár egy részét hagyományosan Angliában szoktuk tölteni, az ünnepségek miatt elhalasztjuk utazásunkat, hogy itthon tudjunk lenni.

Emlékműszentelés, ­­ünnepi konferencia
Nemrég megbeszélésre hívta össze a Pro Miklósvár Egyesület azokat, akiknek segítségét kérték az emlékünnepség megszervezésében, forgatókönyvének összeállításában. A négy­napos rendezvény programtervezetét Demeter László (képünk) történész, muzeológus, a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke juttatta el lapunkhoz, megkértük, szóljon róla.

– Július 23-án, szombaton lesz a megnyitó. Ünnepi beszédet tart Nagy István baróti polgármester, Kálnoky Tibor (Kálnoky Alapítvány) és Gyenge József falufelelős (Pro Miklósvár Egyesület). Ezt követi a Miklósvár 800 éves ünnepi konferencia előadás-sorozata. Vasárnap bevonul a Magyar Koronaőrség, bemutatják a magyar Szent Korona hiteles másolatát, ün­nepi szentmisén felszentelik a Miklósvár – 800 emlékművet, szentbeszédet mond ft. Tamás József segédpüspök. Hétfőn emlékplakettet helyeznek az iskolára, kedden orgona- és zászlószenteléssel egybekötött Anna-napi búcsú lesz, amelyre meghívjuk Böjte Csaba ferences rendi szerzetest. Az említettek mellett a szer­vezésben részt vesz a városi önkormányzat, a helybeli katolikus egyházközség, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, támogató a megyei tanács és a Communitas Alapítvány.
– Helyénvaló az emlékünnepség gondolata, főleg, ha a kezdeményezés alulról jött. Egy székelyföldi falu sem büszkélkedhet azzal, hogy nyolc évszázaddal ezelőtt már nevét írásos formában említették. Magam is támogatom, mert nemcsak Miklósvárnak, hanem Erdővidéknek, a megyének is jelentős eseménye lesz – nyilatkozta Nagy István, Barót polgármestere (képünk).

– Nagyon szeretném, ha az évforduló tiszteletére átadhatnánk a falu új kultúrotthonát. Erre építheti majd a település kulturális turizmusát. S mert felvetődött a gondolat, hogy nevet adja­nak az elemi iskolának, azt javasoltam, he­lyezzenek fémdomborművel ékesített emlékplakettet a falu elfelejtett szülötte, Gál Imre­ (1879–1950) emlékére, aki szakíró, római katolikus kántortanító, a Méhészeti Közlöny alapító-szerkesztője volt.

Iskolanévadó
– Még nem biztos, hogy lesz-e iskolanévadó, nincs végleges döntés – tájékoztatott Szabó Dávid, (képünk) helybeli tősgyökeres család sarja.

– Adhatnák, javasoltam, az iskolát építtető gróf Majlát Gusztáv Károly püspök nevét is. De nem ez a fontos, nem attól lesz kiváló a falu iskolája, hogy van-e neve, hanem attól, ha lelkiismeretes pedagógusok dolgoznak benne, és ha tanul-okul a gyermek!
– A helybeli katolikus egyház két rendez­vénnyel készül, mely egybeesik a Szent Anna-napi búcsúval. Emlékművet állítunk a rangos évforduló tiszteletére a harangtorony közelében. Ez alkalommal szenteljük újra templomunk felújított orgonáját, melyet 1867-ben készített a falu régi, XVIII. század elején épült fatemploma számára a neves kézdivásárhelyi orgonaépítő, Kolonics István – tájékoztatott t. Keresztes Zoltán (képünk) miklósvári plébános.

– Az orgona az első világháború idején megsérült, és most javítja egy csíkszentsimoni orgonaépítő mester. Harmadik tervünk emlékzászló felszentelése lenne, amin helyet kap Miklósvár régi címerpecsétje. Én is javasoltam nevet az iskolának, de úgy néz ki, hogy tipikusan helyi döntés miatt nem lesz nyerő, ugyanis volt a falunak egy emlékezésre méltó jeles szülötte, Gyenge Imre (1771–1856) plébános, teológus, a gyulafehérvári római katolikus gimnázium igazgatója. Megérdemelné, hogy felvegye nevét az iskola.
– Nem vagyok városi testületi tag, csak egyszerű falufelelős, aki áldozni szeretnék szülőfalumért. Többedmagammal, Keresztes plébános úrral, Berszán Loránddal és Csiki Mónikával éppen ezzel a céllal tavaly megalapítottuk és bejegyeztettük a Pro Miklósvár Egyesületet. Tettük ezt segítséggel, mert nem volt elegendő tapasztalatunk a pályázatírásban. Ekkor már felvetődött a megemlékezés gondolata, amit ismertettem Nagy István polgármester úrral, és megnyugtattam, hogy a kezdeményezés alulról jön. Természetesen, részt vállal a szervezési munkából egyesületünk is, ez lesz a következő megmozdulásunk. Mi szükségesnek tartjuk, hogy ez alkalommal emlékplakettel jelöljük meg a falu iskoláját.