A valutaalap kétes híre nem tegnapi, és nem is vezére szexbotrányának köszönhető, évek óta hallani, hogy ahol beleszólást nyernek egy ország gazdaságába, olyan pénzügypolitikát diktálnak, amely fejlődést nem, de annál több szenvedést okoz. Sokan megdöbbentek, amikor tavaly Orbán Viktor kiadta útjukat, jajveszékeltek a magyar szocialisták, kongatták a vészharangot, Magyarország csődjéről huhogtak. Csakhogy eltelt egy év, s kiderült, mindaz, amit a Fidesz-kormány tett, előbbre vitte az országot, mint ha a valutaalap diktálta megszorításokkal élnek, a gazdaságélénkítő politika hatásosabb, mint a külföldi pénzügyérek által kikényszerített megszorítások.
Románia jelenlegi irányítói sikertörténetről, eredményes reformról beszélnek. A túlméretezetten bürokratikus állam átszervezésére valóban szükség volt. Csakhogy a költségek bizonyos csökkentésén túl más eredmény egyelőre nem mutatkozik, mi, egyszerű emberek nem látjuk a jobban működő, értünk tevékenykedő, minket kiszolgáló hivatalokat, a sikeresebb egészségügyi ellátást, oktatást. De nap mint nap megtapasztalhatjuk a káoszt, a fejetlenséget, az átgondolatlan, átláthatatlan elképzeléseket, amelyek lehet, egyszer letisztultnak, és eredményt mutatnak, de addig sűrűn szedik áldozataikat. Ezt a megújulást, reformnak nevezett átalakítást ünneplik ma a kormánypártok, ezt kiáltották ki a fejlődés alapjának, s újra meg újra elhangzik, mindezt az IMF-nek, szigorú elvárásainak köszönhetjük. No meg a folytatást is, a várható leépítéseket, a csökkenő segélyeket, a még be sem jelentett újabb megszorításokat, mindaddig, amíg megszülethet a valutaalapi recept szerinti, Băsescu–Boc-féle modern állam.
Pedig érdemes lenne odafigyelni mások példájára. A minap jelentette ki Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, hogy a megszorítások nem vezetnek sehova, a munkahelyteremtés és a gazdaság kilábalásának útjában állnak. A korábbi hasonló próbálkozásoknak hasonló eredmény lett a vége – mondotta Stiglitz egy koppenhágai konferencián. Szaporodnak a példák, az érvek, amelyek szerint Romániának más úton kellene haladnia, ám a hírek jelenlegi vezetőihez nem jutnak el. A Bă­sescu–Boc-kormány számára továbbra is csak szavakban, legfeljebb távoli tervek szintjén létezik gazdaságélénkítés, legfőbb szövetségesük marad az IMF és megszorításai. S ha a csőd elkerüli az országot, az csak annak köszönhető: polgárai tűrik, hogy újabb és újabb rend bőrt nyúzzanak le róluk.