Házigazda, tereferemoderátor ezúttal is Matekovics János, a meghívott pedig Kovács István unitárius lelkész volt, aki szívesen és lelkesen vállalta a nem mindennapi megmérettetést, aki a sokszor kellemetlennek tűnő kérdésekre válaszolva is határozott, tiszta, magas erkölcsi hozzáállással tett tanúbizonyságot a hitről általában, és saját hitbeli életéről.
Akik nem sajnálták az időt, és eljöttek erre a kötetlen beszélgetésre, mindannyian — még a magukat ateistának vallók is! — oly sok értékes lelki élménnyel gazdagabban távozhattak, hogy az felért egy katarzissal, ,,megért egy misét".
A napjainkban egyre erőteljesebben eluralkodó globalizált, minden eladható, minden megvehető világnézet, a fél évszázadig tartó, Istent, hitet, vallási erkölcsöt kizáró, materialista-evolucionista elméletre, filozófiára épülő, romba dőlt társadalmi rendszer örökségeként a ma embere valamiféle vallási vákuumba: hitűrbe került.
Ennyi tévelygő, lebegő, irányvesztett, hamis erkölcsöket valló és kereső ember még talán soha sem élt ezen a veszélyeztetett földgolyón, mint napjainkban.
Az emberi szívekből, lelkekből, ha hiányzik egy fix pont, amelyre alapozni, építeni lehet, amelyre bizton elhelyezhető a hit és az egyetemes erkölcs szegletköve, akkor az ember ,,lebegő" állapotba kerül, és sodródik dideregve, mint a lehulló, őszi falevél…
És napjainkban éppen ezt a lebegő, sehol nem lévő, talán önmagát, Istenét kereső, tévelygő embert keresi és találja meg az a magát hitesnek nevező ,,felmentő-megmentő kereszteshadsereg", amely gyors megoldást ajánl és kínál minden lelki és testi bajára.
A magát, Istenét, hitét kereső ember így könnyen áldozatává válik álprófétáknak és guruknak, s talán több lelki károsodás éri, mint a kommunizmus idején, vagy mintha egyszerűen ,,csak" ateista lenne!
A hitre minden embernek szüksége van. Kivétel nélkül. Még a magukat istentagadóknak, ateistáknak nevezőknek is. Mert a hit Isten ajándéka, enélkül az ember nem lehetne ember. Még az ösztönvilágban, az állatvilágban élne, és soha ki nem emelkedne onnan! A hit tett bennünket azzá, amik vagyunk. Hogy hit nélkül is lehet élni? Hát persze, hogy lehet! De milyen élet (lenne) az? Milyen erkölcsi normák szerinti élet?
