Falugyűlésre szólt a meghívó múlt héten Magyarhermányban. Amikor már kissé megnyúlik a nap, később kell szervezni az ilyen találkozókat – magyarázták a helybeliek.
Az állat az első, ami után sok család él. Ilyenkor jön haza a csorda, be kell kötni és el kell látni, meg kell fejni a jószágot, gyűlésezésre csak azután ér rá a gazdaember. Szívesen elmegyünk, meghallgatjuk, mit mondanak a vezérek, mert ez a falu elég nagy bajban van: minden olyan jó dologból kezd kivetkőzni, ami régebb hasznára volt. Balog Irma nyugalmazott pedagógus-igazgató, a baconi tanács tagja és Virág András a nadrágszíj-parcellák megművelését sorolta a legfőbb gondok közé, de a találkozón más panaszok is elhangzottak.
A gyűlésen részt vevő hermányiak panaszait, óhajait Balog Irma nyugalmazott pedagógus-igazgató, a baconi tanács tagja és Virág András tolmácsolta.
– Dacára annak, hogy Magyarhermányban nem kollektivizáltak, megmaradt a magánbirtok, betette az ajtót a rendszerváltás utáni új törvénykezés. A telekkönyvrendszer kiöregedett, apáktól, nagyapáktól örökölt keskeny nadrágszíj földcsíkokat kénytelen művelni a nép, rászorul a gépi megművelésre, de az ilyen keskeny földeken dolgozni szinte lehetetlen. Pénzigényes felmérést kellene végezni, és tagosítani a földvagyont. Ez csak az egyik baj lenne. A másik az, hogy nagyon elhanyagolta a nép a tulajdonjogok átírását, s ahhoz, hogy most három-négy nemzedékről magunkra írassuk földjeinket, kaszálóinkat, pénz kell, de sok, és az a legkevesebb. Sokan állítják, hogy a mai körülmények között ezt nem bírja meg a falusi ember. Lemaradtunk, ez a helyzet.
– Fájó, hogy az erdős területek tulajdonjogi helyzete is a múlt század eleji szinten áll, a közbirtokosságnak is sürgősen rendeznie kellene ezt, mert mindjárt ott tartunk, hogy az örökhagyók két nemzedéke is kihalt. Nos, az ilyen állapotban lévő vagyon után, aminek tulajdonjogát nem lehet mai papírokkal bizonyítani, elvész a földalapú támogatás, ami nekünk is nagyon jól fogna.
– Visszatérve az összetartásra, a faluszellemre, a lelkiismeretességre: csend és nyugalom soha nem tud lenni a faluban – panaszolták sok családban –, mert a kis magáncsordák, esztenák az erdőszélekre költöztek, onnan járnak legeltetni, az arra nem alkalmas időszakban kitapodja az állat a kaszálókat, s megtörtént az is, hogy a jószág kárt tett a terményben. Úgy kellene megoldani ezt, hogy az egy-két tehénnel bíró is tudjon megélni földdarabja után, hogy abban ne szenvedjen kárt. Ha nem a legelő állat, akkor a vadak pusztítanak, és mert erdős övezetben fekszik a falu, amúgy is kevés terület áll a nép rendelkezésére. Az ún. minilegeltetések szabályozására a községi önkormányzat dolgozzon ki hatékony szabályokat. Ezt szolgálná a számukra kirótt ún. garanciapénz, amit nem akarnak kifizetni, mert eleve tudják, hogy fennáll a pusztítás veszélye, s a pénzt nem kapják majd vissza. Többedmagunkkal azért mentünk a falugyűlésre is, hogy kérjük az RMDSZ-vezetőket, akik ott vannak a kormányban, segítsenek, próbáljanak könnyíteni a helyzeten. A régi rendszerben nekünk ez a rendezetlen tulajdonjog nem fájt, örvendtünk, hogy minket nem kollektivizáltak, most pedig Bukarestnek kellene hogy fájjon, mert biztos, a hegyeken túl is van olyan település, ahol hasonló a helyzet. Gondjaink megoldására, megnyugtatásként, ígéretet kaptunk – magyarázták.
Telitalálat volt – mondta Balogh Irma –, mert a helyi vezetésen kívül, akik beszámoltak az eddigi eredményekről és eredménytelenségekről is, ott volt Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Albert Álmos szenátor, Márton Árpád parlamenti képviselő és a Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezetője. Megfogalmazódtak a helyiek elvárásai, például az ivóvízhálózat befejezése. Vannak olyan családok, amelyek beköttetnék a vizet a lakásba. Bár az út menti csapok működnek, a kivitelező nem fejezett be minden, szerződésbe foglalt munkálatot, így azok kifizetése is függőben.
Elmondták továbbá, hogy a jó minőségű ivóvízzel és borvízforrásokkal rendelkező településen sürgős lenne a tervbe vett szennyvízhálózat kiépítése. Többen sajnálatukat fejezték ki, hogy Hermány kimaradt A borvíz útja programból. Igazuk van, mert a Fekete-patakban fúrással feltárt langyos ásványvíz lehetőségeket nyitott volna a fürdőző turizmus irányába.
Újból sürgették a hermányiak a bekötőút felújítását és aszfaltozását, mert igencsak megromlott. Kivitelezésére zöld utat kaptak – jött a felelet –, csak éppen az anyagiak hiányoznak. Ha késik, akkor késik – jegyezte meg Virág András, de akkor legyen minőségi munka, olyan út, hogy legalább harminc évig tartson! Tervezik új óvoda építését is, mert az intézmény az erdő-közbirtokosság székházában működik, s az már most sem elegendő. Tamás Sándor megyeitanács-elnök felsorolta azokat a falufejlesztési és pénzszerzési lehetőségeket – újabb pályázatok, meddő területek erdősítése, energiafűz meghonosítása stb. –, amelyeket a jelenlegi helyzetben is igénybe tudna venni a lakosság.
