Régről eredő, magát makacsul tartó bölcselkedés, hogy a futballhoz és a mezőgazdasághoz mindenki ért. A tézis egyre csökkenő valóságtartalmával naponta szembesülhetünk, legutóbb a mezőgazdasági tevékenység megadóztatásának okán.
Nem mellékesen olyan összefüggésben, miszerint első látásra nem a gazdák "nyúzása", hanem tevékenységük segítése a cél.
A törvény előírásai a közvetlenül érintettek számára is csak részben, a keservek annál inkább ismertek. Az utóbbiak arról szólnak, hogy bár a jogszabály betűje szerint a mezőgazdasági tevékenység adómentes, az ellenőrök mindig találnak valami kifogásolni, bírságolni valót. Nem áll módunkban igazságot tenni, az viszont kétségtelenül üdvözlendő, hogy a felek megunták az egymás mellett való elbeszélést. A törvényalkotó (parlamenti képviselő), a szakma (mezőgazdasági igazgatóság) és a pénzügyi felső fórum képviselőinek egyeztetése érdekes következtetésekkel járt. Egy: igazából csak most hallották meg egymás panaszainak lényegét. Kettő: a panaszok ismeretében, a gazdatevékenység iránti empátia jegyében kezdték keresgélni a törvény szellemét – nem feltétlenül a betűjét! – tiszteletben tartó megoldásokat. Három: találtak is néhányat.
A mezőgazdasághoz ugyanis korántsem ért mindenki. Sőt, ma már a vetés-betakarításban szakembernek tekinthető gazda is csak akkor érezheti teljes biztonságban magát, ha a termékértékesítés, a támogatások és pályázati pénzek hasznosításában is jártasságra tesz szert. Vagy legalább annak szükségessége tudatosodik benne, hogy megfelelő szakemberekkel – könyvelővel, pályázatíróval – vegye körül magát. Hogy e tudás megszerzésének fontossága egyértelművé váljék, némi gondolkodásbeli változásra van szüksége. Ehhez viszont csak az biztosíthat megfelelő táptalajt, ha a törvényalkotó, felsőbb szakmai és pénzügyi ellenőrző szervek igyekeznek megteremteni azt a bizonyos vállalkozásbarát környezetet, amelyről sokat beszélnek, de eddig keveset tettek érte.
Úgy tűnik, Háromszéken a megtalálás szándékával keresgélik a közös hangot az érintett felek. A sokszereplős történet legfontosabbika, a gazda hangja nélkül azonban torzó marad az alkotás. Ezért a következő lépés – a jogok és kötelezettségek, a könyvelési és pályázati fegyelem fontosságának tudatosítása, az információk, a használható tudás célba juttatása – mihamarabbi megtételén, a bizalom "intézményének" kiépítésén áll vagy bukik a kezdeményezés tényleges sikere. Addig ugyanis a gazda számára szitokszó marad a "közös", félelmetes homály a támogatások és pályázatok rendszere, adó-ellenőrzési trükk bármilyen vállalkozói forma felvételének szorgalmazása. Mert legfeljebb a futballhoz ért születésileg mindenki.
