Minapi hír szerint több mint másfél százezer új munkaszerződést jelentettek be a munkaügyi hatóságnál, s ezt a kormányfő a hatalom nagy sikereként könyveli el. Valóban az is, ha a gazdaság kifehérítésére tett erőfeszítéseket nézzük.
Azt ugyanis ő sem állítja, hogy új munkahelyekről lenne szó, bár hivatalosan ezek korábban nem léteztek, tehát a hatóság számára igenis újak, és okvetlen az állami jövedelmek, az egészségügyi pénztár és nyugdíjalap javára válik, ha ennyivel is több dolgozó után folynak oda be illeték és adó formájában a jövedelmek. A százezres nagyságrenden lemérhető, mekkora a hatása a munkatörvénykönyv megszigorításának, mennyire tartanak a megnövelt bírságoktól, sőt, szabadságvesztéstől a munkáltatók.
Mint ismeretes, a munkavállalókra szintén lehet újabban bírságot kiróni, ha azon kapják őket, hogy feketén dolgoznak. De vajon ki a fő ludas abban, hogy ennyi munkahelyet korábban eltitkoltak az adóhatóság és más állami intézmények elől, ki volt a fő haszonélvezője eme állapotoknak? A vállalkozók körében hatalmas méreteket kellett öltenie a csalásnak, ha most hirtelen ennyi ,,új" munkahely meglétére derült fény. Vitán felüli: nem a munkásnak állt elsősorban érdekében, hogy feketén vállaljon munkát. Ő legfeljebb rászorult arra, ha csak így jutott hozzá, még ha azzal is ámították időnként, hogy az elcsalt összegekből neki is juttatnak. A tényállás és a számok a munkavállalók rendkívüli kiszolgáltatottságára vetnek mindenekelőtt fényt, és okvetlen üdvös fejlemény, hogy ennyivel több ember után fizetik a társadalom- és az egészségbiztosítási járulékot, ennyivel több alkalmazott nyugdíja és orvosi ellátása lesz biztosabb, ha szolgálati évei ezentúl hivatalosan gyarapodnak. Érdemes felfigyelni arra, hogy évtizedek is kimaradhattak sokak pályafutásából e tekintetben.
A munkavállalók siralmas helyzete kapcsán ki kell emelni, hogy a változások igazi garanciája nem a hirtelen megtáltosodott munkaügyi felügyelők szigora lesz – az épp úgy el is múlhat, ahogy jött, ha az adminisztráció reformja nem hoz tartós eredményt –, hanem az alkalmazottak érdekvédelmi szervezkedése. A szakszervezeteknek nem sikerült még betörniük a magánszférába, a következő lépés tehát az érdekvédelem megszervezése, becsülete visszaszerzése lehetne. Az új munkaszerződések, alkalmazási feltételek megkönnyítése és a munkaerőpiac ún. ,,rugalmasabbá tétele" ugyanis a létbiztonság megszilárdítására szükségesek, de nem elégségesek.
