A hír lakonikusan egyszerű: a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Apáczai Programigazgatósága pályázati felhívással fordult az anyaországi iskolákhoz tanulmányi kirándulások anyagi támogatására a Kárpát-medence és Moldva magyarok lakta térségeibe, hogy a diákok Erdély, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja, valamint Moldva magyar közösségeivel megismerkedhessenek. Az erre a célra elkülönített forrásból 2011-ben tízezernél több általános iskolai, gimnáziumi, szakiskolás magyarországi diák utazhat külhoni magyar közösségekhez.
Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes közlése szerint az Országgyűlés tavaly októberben elfogadott határozatának értelmében "induló összegként" az idén 500 millió forint áll a pályázók rendelkezésére. A pénzalap a tervek szerint a következő években tovább bővül, s távlati cél annak segítése, hogy a határon túli magyar iskolákba járó diákok szintén intézményes és támogatott formában eljuthassanak Magyarországra.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár közölte: a pályázatokat ez év június 3-ig várják, a szakiskolák együttműködési programjainak támogatására az igényt június 17-ig fogadja el a BGA Zrt. Programigazgatósága, a döntések augusztus 15-ig megszületnek, és aki felkészült, szeptembertől utazhat. Egy diákra körülbelül 33 000 forint támogatási összeg jut, ebből az utazási költségeket és az elszállásolás kiadásait is lehet fedezni. Bővebb információk a www.apalap.hu honlapon.
Ennyi a hír. Tálalását nem kíséri semmi vívmányos felhang, politikai csinnadratta, valós dimenzióit és súlyát viszont kiemeli, ha abba a társadalmi környezetbe helyezzük, amely bő hat évvel ezelőtt még kormányzati nyomásra "kiszavazta" a magyar nemzetből a külhoni magyarokat, akiket több évtizedes agymosás következményeként – finomítok a kifejezésen – lerománoztak, leszlovákoztak, leukránoztak vagy leszerbeztek. A Tanulmányi kirándulások magyarlakta területekre felhívás már azt a jövőképet vetíti előre, amikor az anyaországi magyarság nem érez bennünket idegennek, alkalmi turistának, az aljamunkára alkalmas munkaerő-tartaléknak, hanem felismeri bennünk nemzettestvéreit, akik a politikai alantasság és aljasság körülményei között is megőrizték magyarságukat.
Csupa kíváncsiságból rákattintottam a www.apalap.hu kollégiumi szálláskínálatára. A moldvai Szereten túli Lábnyiktól (Vladnic), Gyimesközéploktól a felvidéki Nyitra melletti Alsóboldáig vagy Deákiig – itt találták meg híres nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet – találok ajánlatokat, s ez a látszólag széles földrajzi skála juttatja eszembe, hogy a valós kínálat a térképeken feltüntetettek sokszorosa lehet, mert például Sepsiszentgyörgyön a Puskás Tivadar Szakközépiskola kollégiuma mellett akár tucatnyi szálláshely is felkínálható az Ika-vár alatt, Bálványoson, a berecki Gábor Áron Ifjúsági Fogadóban, kempingekben, az Úz völgyében stb.
Rajtunk múlik majd, hogy az államilag támogatott és kisközösségek számára szervezett magyarságismereti kirándulások örökre szóló barátságok szövődéséhez vezessenek, és ezek kiegészüljenek a családi, baráti, testvértelepülési, diáknyaraltatási programokkal, kirándulásokkal és táborozásokkal, mert ezek lehetnek – lesznek – a Kárpát-medencei magyar–magyar kapcsolatok építőelemei és kulturális meg lelki támfalai.
