Szülőhazánk gyönyörű tájain
Lőwey Lilla és Váradi Péter Pál legújabb kiadványa, Erdély, Székelyföld képi autonómiája* a balladák, a legendák, a mítoszok, a tündérmesék földjére kalauzol. E 224 oldalas fotóalbumot több háromszéki településen is bemutatták. A sebesi, az orbai és a kézdi székelyek ezúttal saját szülőföldjük képes történetével ismerkedhettek meg.
A könyvben ránk mosolygó művészfotók a "tündérkertet", Székelyföld szellemét, lelkét tükrözik. Valóban a Székelyföld autonómiája képekben, mert színes képek, térképek által segít, hogy virtuálisan, térben és időben birtokunkba vegyük azt, ami a miénk. A 47 egyenlő kockára felosztott tömb Székelyföld "térképabrosza", a számozás, a képmagyarázatok könnyen kezelhetővé teszik a művészfotók földrajzi betájolását. A térképeket a gyergyószentmiklósi Csíki Károly geológus rajzolta.
E tájnak nem mi vagyunk urai
A könyvet lapozva azonban szíven üt a jelen sivársága, az önfeladás, műemlékeink pusztulása és annak tudata, hogy e szépséges tájnak nem mi vagyunk az urai, mert egy kegyetlen és igazságtalan békediktátum 1920-ban nem vette figyelembe: a történelmi jog és a népességi arányszám alapján e föld tulajdonjoga minket illet meg. Idegen hatalmak dönthettek a székelység sorsáról, ajándékozhatták el azt a szülőföldet, amely nem volt sajátjuk. És meg sem kérdezték az itt élőket, óhajtanak-e idegen ország, idegen kultúra, idegen nyelv uralma alá kerülni. Trianon diktátum volt a javából, mert a szülőföldünket, a szülőhazánkat megkérdezésünk nélkül ajándékozták el olyanoknak, akik nem akartak bennünket, csak a földünket, így nem csoda, ha az elmúlt kilencven év az erdélyi magyarság felszámolásának, kisebbségbe szorításának története (is). Ez idő alatt szétverték Erdély magyar szellemiségét, kultúráját, a magyarság mindenütt háttérbe szorult. Most már csak az utolsó végvár, a Székelyföld bekebelezésére kell összpontosítaniuk azoknak, akik az elképzelt nagy történelmi múlt ábrándján, az alkotmányban szentesített homogén nemzetállam megteremtésén buzgólkodnak.
Erdély több tájegységét ismertető sorozatok, képes albumok után a szerző házaspár képekbe foglalt székely autonóm területet is alkotott. Tudjuk, hogy az elrománosítás teljes súlya megroppantotta a hajdani kézdi székelyek által alapított kicsi Aranyosszéket, és ma már az erdélyi magyar szórványok szintjén vegetál, hiányzik e kiadványból. De azt is tudjuk, hogy a szerzők nem feledkeztek meg a "Kis-Székelyföldről", Aranyosszékről. Hamarosan elkészül az ötödik székely szék, a Torda melletti tájegység, a román uralom második évtizedéig székelymagyar többségű és ma is részben székely, illetve székelyek által is lakott települések képi kivetítése. Sajnos, már több olyan aranyosszéki, hajdanán székely település (is) van, ahol egyetlen ember sem vallja magát székelynek. Talán e sors vár a megmaradt székelylakta településekre is. Teljes ütemben folyik Székelyföld felvásárlása, felszámolása. Ha e folyamat nem áll le, akkor néhány évtized, és itt is kisebbséggé, szórvánnyá válunk. Akik évszázadok során hazát nyertek Erdélyország területén, nem tudják elviselni a befogadó nép létét és a még élni akaró magyar közösségek múltját, kultúráját jelző emlékeket sem. E honismereti képeskönyvre ezért is szükség van. A múltunk nap mint nap kopik, pusztul, nemcsak saját nemtörődömségünk, nemcsak az idő vasfoga miatt, hanem az új honfoglalók romboló dühe miatt is. Erdély-szerte az elmúlt négy-öt hónap során több mint tizennégy magyar műemléket gyaláztak meg.
Történelmi áttekintés
Lőwey Lilla történelmi ismertetője az előszó után A képekben megteremtett autonómia címet viseli. Az olvasó néhány oldalon megismerkedhet Székelyföld földrajzi fekvésével és történelmével is. "A székelyföldi táj gyönyörű vidék... A legendás Hargita ad otthont a Kis-Küküllő és a Nagy-Küküllő forrásainak... Székelyföld már a legrégibb idők óta lakott volt, megmaradni azonban nem tudtak ezen a vidéken sem a dákok, sem a római légiósok... Az Árpád-házi uralkodók nem szabtak gátat az északról, keletről és dél felől áramló szláv, román, besenyő, kun, jász népcsoportok bevándorlásának... Innen, ebből a kis erdélyi fejedelemségből indult világhódító útjára a kolozsvári Dávid Ferenc által megalkotott új felekezeti eszmeáramlat az unitárius hitet hirdetve, hogy egyenlő társa legyen az ősi katolikus vallásnak... Erdély volt a nyugati civilizáció védőbástyája, a fellegvárban a székelység volt az állandó őrsereg... A 20. század vészterhes évei nem hoztak megnyugvást, történelmi igazságtételt... Székelyföld minden időben ontotta a kimagasló egyéniségeket."
Az új kötet tartalmazza annak az eddig kiadott, egyenként 260–360 színes fotóval illusztrált huszonnyolc honismereti fotóalbumnak a java részét is, amely a Székelyfölddel és népével való azonosulás hiteles fotóművészeti lenyomata.
Legyen jó magyarnak lenni
Bizony jó lenne elgondolkodni azon is, hogy most, amikor európai szinten elindult a szellemi ébredés, amely a különböző népek, illetve kisebbségek egyenjogúsítása felé mutat, szabad-e a székelységnek atomokra bomolva, elcsüggedve, búsongva néznie a jövőbe. Szabad-e ezt tenni akkor, amikor az autonómia, a különböző népcsoportok önkormányzatának gondolata egyre elfogadottabbá válik? Ez természetes folyamat, mert Európában kétszer annyi nép él, mint ahánynak saját állam jutott. Mivel nem lehet minden népcsoportnak saját hazaállama, hazaországa, de szülőföldje igen, és az a hazája is lehet, ha őshonosként teljes jogkörű önkormányzatot nyer annak igazgatására, akkor ennek megvalósításáért minden törvényes eszközzel küzdenünk kell.
A szerzőpáros megteremtette számunkra Székelyföld képi autonómiáját, önkormányzatát, ez ösztönözzön arra, hogy mi is teremtsük meg magunknak a teljes körű területi önkormányzatot, amely ne csak virtuálisan létezzék, hanem a mindennapi élet valósága is legyen. Bízom abban, hogy valóban egyenlő népként élhetünk a románokkal Románia területén, de úgy, hogy Székelyföld székely hazaként, székely önkormányzattal rendelkezik, olyannal, amelyet közel egy évezreden át élvezett. A becsületes együttélésen e sorok írója azt érti, hogy mindkét nép nyelve, kultúrája, hagyományai, szimbólumai egyenlőek lesznek, és senki nem válik jogfosztottá, mint e sorok írása idején, amikor a magyar zászló kitétele a saját telkünkön hatalmas pénzbírságot vonhat maga után, amikor Székelyföld nevének leírása is országos dührohamot válthat ki.
* Váradi Péter Pál–Lőwey Lilla: Erdély, Székelyföld képi autonómiája. Péter Pál Könyvkiadó. Veszprém, 2010. Az album megrendelhető a ppkiado@erdelyalbum.hu e-mail címen.