Noha a közelmúltban bezárták Indiában a világ utolsó írógépgyárát, Olaszországban ettől még nem csökkent a mechanikus gépek híveinek száma, csak nagyobb lett az értéke a régi jó írógépnek.
Kemény és hűséges mag, mely nem mond le a zajos billentyűverésről – ahogy a Corriere della Sera napilap fogalmaz. Számos olasz író ragaszkodik a többség által felesleges ócskaságnak vagy nosztalgiatárgynak tartott írógéphez. Ők kijelentették, hogy nem fogják leváltani alkotói eszközüket, mely még értékesebbé vált számukra. "Nem mondok le Monikáról"– közölte Guido Ceronetti. Az író negyven évvel ezelőtt Rómában vásárolta német gyártmányú írógépét. "Amit írógéppel írunk, tele van hibával, félreütéssel, de legalább látjuk, hogyan alakul a szöveg. A korrekció teszi a művet. A számítógépen egy billentyűnyomással minden kitörölhető, mintha a végső változat előtt egy sem létezett volna" – magyarázta Ceronetti. Írótársa, Alberto Arbasino is csak írógéppel ír, és a kész oldalakat faxon küldi át a kiadónak. A négy Olivetti írógép és egy negyvenes években gyártott Adler tulajdonosa, Sebastiano Vassalli író kézzel, füzetbe írja meg regényeit, majd legépeli őket. "Megsirattam az írógépgyár bezárását. Írógéppel lassabban és jobban tudok gondolkodni. Barátaim szerint számítógéppel időt takarítanék meg, de az írás esetében ez természetellenes, mintha hat hónap alatt akarnék szülni kilenc helyett" – mondta.
Az írógéppel való alkotás nem a szerző életkorától függ: az első, aki nyíltan vállalta a komputer használatát, az 1932-ben született Umberto Eco volt.
