De ez nem jelenti – nem jelentheti – azt, hogy bármelyik sportvezető torkon ragadhatja az ellenfél játékosát; hogy egy kiesési gondokkal küszködő együttes elfelejtheti azt, amiért pályára küldték, és tisztességes, sportszerű játék helyett futballparódiával lejárassa saját csapatát, saját játékosait; hogy fittyet hányjon a nézősereg elvárására, városa labdarúgó-hagyományaira, mely hagyományokra igenis büszke lehet a város minden sportszerető embere...; hogy bárki is politikai síkra terelje két csapat küzdelmét, különösen akkor, ha a két együttes soraiban olyan játékosok kergetik a labdát, akiknek szolgálatát mindkét együttes igénybe vette. A sportmúltat nem szabad elfelejteni és főleg elpolitizálni.
Ne felejtse el senki, hogy a sport lényegében játék és versengés. A versengés játékból fakad. A játék pedig társadalmi termék, mely szem előtt tartja az élet legfőbb szabályait. Éppen ezért játszani csak komolyan szabad. És mivel a foci is játék, focizni is csak komolyan szabad! Vonatkozik ez minden labdarúgónkra Berecktől Bardocig, Bodoktól Uzonig, Kovásznától Zágonig, minden csapatunkra s azok játékosaira!
A legénykedő szurkolók, politikus futballrajongók pedig, hogy távol tartsák magukat a véghajrá idegölő izgalmaitól, maradjanak otthon, s ne akarják mindenáron azt bizonyítani, hogy a világon két dolog végtelen – az egyik az emberi hülyeség.

(nagymohai)