Mi lesz a tejjel a nyári melegekben, amikor a kellő időben – a fejés utáni első fél órában – nem hűtik le, és az összcsíraszám meg a szomatikus sejtek száma hatványozottan, robbanásszerűen megnövekszik? A tejminőség javítása egyre sürgetőbb, hiszen 2012. január elsejétől a tejgyáraknak csak extra minőségű tejet szabad átvenniük és feldolgozniuk.
Gépi fejésnél kevesebb a fertőzési forrás
Az állatorvosi minőségmérések meglehetősen lehangolóak: ha a gazdák rövid időn belül nem látják be a változtatás szükségességét, és nem javítják a minőséget, a megye fejősállománya a közeljövőben erősen lecsökken. És ami még aggasztóbb a tejminőséggel kapcsolatban: ezek az eredmények a hideg (téli) időszakban is rosszak voltak.
Köztudott, hogy a kifejt tejben állandóan találhatóak a szervezetből kiürülő szomatikus sejtek. A szomatikus sejtszámot rengeteg tényező befolyásolja, legnagyobb mértékben azonban függ a tehén általános egészségi állapotától, elsősorban a tőgy egészségétől, ugyanis az alacsony szomatikus sejtszám csak egészséges állattal és tőggyel érhető el. Utóbbi érdekében ajánlatos az állomány időszakos szűrése, a tőgygyulladáspróba (masztiteszt) elvégzése. A klinikai tüneteket mutató tőgygyulladásos teheneket külön kell fejni, és tejük nem keverhető össze az egészséges állományéval. Ezenkívül kisebb mértékben ugyan, de nem elhanyagolható tényező a tartástechnológia, a takarmányozás, az istálló-hőmérséklet, a nedvesség, a tehenekkel szembeni bánásmód sem. Az állatorvosi mérések azt mutatják, hogy nincs igazán nagy baj a szomatikus sejtek számával, a kifejt tej kétharmada ebből a szempontból megfelel az extra minőségnek (400 000 szomatikus sejt 1 ml tejben). A nagy gond viszont az összcsíraszám, ez a mutató a megyei tejtermelés 45–50 százalékánál magasabb, mint a megengedett uniós határ (100 000 az 1 ml tejben).
Fertőzési források
A tejben levő összcsíraszám a tej baktériumos szennyezettségét jelenti: mennyire piszkítjuk be a tiszta kifejt tejet fejés és a tej kezelése során. Az összcsíraszámot a tőgy és főleg a tőgybimbók bőrén levő szennyező anyagok okozzák, melyek a kézről vagy a fejőgumik belső felületéről belekerülnek a tejbe. A szakszerű tőgyelőkészítésnek, a tőgy alapos mosásának és törlésének éppen az a célja, hogy ezeket a szennyező anyagokat eltávolítsa. Fertőző forrás lehet a koszos kéz és körmök, a szennyezett munkaruha, a fejőgépek, valamint a tej kezeléséhez használt berendezések. Az istálló levegője ugyancsak a tejfertőzés egyik legveszélyesebb forrása, innen a mikrobák milliói kerülhetnek a tejbe. Ezért az istállóban a porképződéssel járó munkálatokat (alomcsere, takarítás, tehenek ápolása, poros széna adagolása) nem szabad fejés előtt vagy közben végezni. Kézi fejés alkalmazása esetén az a leghelyesebb, ha a tejet az istállóból minél hamarabb az istállón kívüli gyűjtőedénybe öntjük. A tej gyakori áttöltögetése a fejősajtárból a mérőedénybe, majd a mérőedényből a gyűjtőkannába növeli a fertőzés lehetőségét, ugyanis a tej ilyenkor széles sugárban érintkezik a környezet levegőjével, és a használt edény jó táptalaja a bekerült mikrobáknak.
Gépi fejéskor sokkal kisebb a lehetősége, hogy a tej levegővel érintkezzék, így kisebb a fertőzés veszélye is, feltéve, ha a fejés higiénikus körülmények között történt. Gépi fejéskor viszont a fejőgép szennyezettsége jelentheti a nagy gondot. Ha nem cseréljük kellő időben a fejőgumikat, szemmel nem látható repedések keletkeznek azok felületén, ahol nagyon gyorsan elszaporodnak a mikrobák, baktériumok. A fejőgép a kelyhek felhelyezésekor és levételekor idegen anyagokat, például port, szőrszálakat szívhat be, ha pedig leesik, alommal és ürülékkel szennyeződik. Nagyon fontos a tehenek tisztán tartása, és gondoskodni kell a rendszeres légyirtásról is.
Higiénia mindenekelőtt
Fejéskor nagyon vigyázni kell a higiéniai előírások betartására. A tőgy mosására használt langyos víznek 35–40 C-fokosnak kell lennie, a felületes, hideg vízzel történő tőgymosás, a szennyezetté váló víz cseréjének elmulasztása súlyos hiba. Fontos a mosás utáni tőgytörlés, erre a célra leghigiénikusabb az egyszer használatos papírkendő.
A fejés kezdésekor az első tejsugarakat mindig külön kell fejni, mivel ezek nagyon gazdagok baktériumokban. Ezeket azonban nem ajánlatos a földre vagy a padozatra fejni, mivel az alom kitűnő táptalaja a baktériumok gyors elszaporodásának, külön edénybe kell fejni, és megsemmisíteni. Gépi fejésnél vigyázzunk, hogy a fejőkészülék felhelyezése ne legyen hosszadalmas, mert a vákuum szívó hatására az istálló szennyező anyagai is bekerülhetnek a tejbe. A bimbóvégeken maradt tejcseppeket töröljük le, és fertőtlenítsünk, megakadályozva a kórokozók bejutását a bimbócsatornába.
A tejet a gyűjtőedénybe öntés előtt meg kell szűrni. A tejbe a fejés vagy kezelés ideje alatt jutott szalma, por, takarmányrészek, szőrök csak szűréssel távolíthatók el. A szűrés azonban a szükséges rossz, mert csak a durvább szennyeződéseket fogja fel, míg a tejben összetapadt mikrobákat fokozott mértékben választja szét és osztja el a tej tömegében. A szűrés tehát bakteriológiai szempontból nem javítja a tejet. Többféle tejszűrőt használhatunk, eléggé jónak mondhatóak a szűrőkendők, de elengedhetetlenül szükséges a rendszeres cserélésük, tisztán tartásuk és szagmentesítésük.
A hűtés fontossága
A tej szakszerű kezelésének alapja a hűtés, ami elengedhetetlen feltétele a jó minőség megőrzésének. A tejnek összetett és jól észlelhető csíragátló-csírapusztító hatása van. Összcsíraszáma a fejés után egy ideig nem emelkedik, sőt, némelykor csökken (baktericid fázis). A csíragátlást, illetve -pusztítást a tejben eredendően megtalálható különböző specifikus anyagok, enzimek okozzák. A baktericid fázis időtartama a hűtetlen tejben a fejés után 2–3 óra, ami akár 24–48 órára is megnyújtható, ha a hűtés a fejés után közvetlenül megtörténik, és a tej hőmérséklete 4–5 fok alá csökken. Ha viszont nem történik meg a hűtés, a meleg tejben a baktériumok 1–2 óra múlva gyors ütemben szaporodni kezdenek, és veszélyeztetik a minőségét. Ha nincs lehetőség a gyors 4–5 fokra való hűtésre, a baktériumtevékenységet mérsékelhetjük 8–10 fokra történő hűtéssel. Még ma is eléggé elterjedt a vízbe állított kannákban való hűtés, de csak lassú hűtést lehet vele elérni. A tej hűtését ajánlatos különálló helyiségben, a tejkamrában végezni, mely nincs közvetlen összeköttetésben az istállóval.
A fentieket összegezve: a csíraszegény tej termelésének egyik legfontosabb alapja kétségtelenül a fejéshigiéniai előírások betartása, de a fejés, a tejtárolás, a fejés utáni kezelés és hűtés, a szállítás valamennyi mozzanata és módszere jelentősen befolyásolja a tejminőséget.
