Az Oltszemhez tartozó és eléggé elszigetelt Major lakói egy életet leéltek úgy, hogy az egész tanya egy kútból szállította a vizet.
Átvétel
Amikor beesteledett, sötétség borult a lakótelepre, és sóvárogva nézték, hogy lenn, Oltszemen felgyúlt a villany, s ott nem kell vakon bandukolni a sárban. A bodoki önkormányzat nemrég átvette az új vezetékes ivóvízhálózatot, és kigyúltak a közvilágítás fényei is.
Zathureczky uram majorsági gazdálkodást vezetett be az erdő alatti patakvölgyben, oda telepítette az olcsó munkaerőnek számító zsellércsaládokat. A földbirtokos lótenyésztéssel is foglalkozott, nagyobb istállókat építtetett, ő ásatta a tanya egyetlen, kővel kirakott közkútját is. Volt, amibe beleülnie a frissen alakuló kollektív gazdaságnak, s bár az is mindig vízszűkében volt, új kutat nem ásatott. A zsellérvilágot lassan elfeledték azok, akik itt raktak fészket, de egy emberöltőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy valami jobbra forduljon a majorban. A bodoki önkormányzat ígérte meg, hogy a Majort rákötteti a községi ivóvízhálózatra, és közvilágítást szolgáló lámpatesteket szereltet fel.
Az átadáson a 87 éves Abod Lajosné, Emma néni a helyiek köszönetét tolmácsolta Asztalos Máriával és Földes Idával együtt. A vízhálózat kibírta a víznyomást, a családok maguk ásták ki az aknákat és a bekötővezetékek helyét, hogy hamarabb csordulhasson a jó minőségű víz a csapból. Ebből a vezetékből kapnak majd ivóvizet azok az oltszemi cigány családok is, amelyek bejelentik igényüket.
Mintegy két kilométer vízcsövet raktak le, öt akna épült, és két víznyomásemelő, összesen 114 000 lej értékben. A fejlesztési minisztériumtól az 577-es kormányprogramból kiutalt 79 000 lejes alapot még 35 000 lej önrésszel kellett felpótolnia a községvezetésnek.
