MOLNÁR ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Közeleg a kötelező lakásbiztosítások megkötésének végső határideje. Eddig még országos szinten is csupán pár tízezer a megkötött szerződések száma, várható egy nagyobb hullám az elkövetkező másfél hónapban.
A biztosítás összege egységesen 20 euró, tehát ár alapján nem lehetséges különbséget tenni az ajánlatok között. (Persze van biztosító, amely kisebb felárért bizonyos, nem kötelező káreseményeket is belefoglal a szerződésbe, ezzel próbálván magát megkülönböztetni a versenytársaktól). S hogyan válasszunk ezen egyforma ajánlatok közül? Az egyik szempont, hogy a legjobban megértsük, mit írunk alá – azaz a magyar nyelvű tájékoztatás. Ha van már kapcsolatunk ügynökkel, akkor ezt kérjük tőle, és ha nem tud ilyennel szolgálni, biztassuk őt, javasolja elkészítését feletteseinek, esetleg önkéntes munkával ő maga fordítson le ilyen tájékoztató füzetkét, és kérje cégétől ennek hivatalosítását (szakszerű tördelését, kinyomtatását jó minőségű papírra). Egy biztosítótársaság ilyen módon is meg tudja különböztetni önmagát a többiektől – a mi szemünkben mindenképp. Javaslatomhoz nem fűződik személyes érdekem, nem vagyok biztosítási ügynök.
KEREKES LÁSZLÓ, Sepsiszentgyörgy. A sorozatos áremelések nyomán az életszínvonal – a kincstári válságvég-hirdetés ellenére – csökken. Vigasztalódhatunk, hogy máshol is. Lassan beérik a multik álma: import pityóka, alma, murok, liszt stb. kapható, közben hektármilliók gyomot teremnek... A beígért átvevőközpontoknak híre sincs. A szegénység terjed, a vékony középréteg is proletarizálódik. A megműveletlen földeket a nincsteleneknek kellene juttatni, segély helyett. Előzményként említem, hogy Horthy idején a szegény családok tehenet kaptak, Groza idején pedig földet. Magyarországon most Minden gyerek lakjon jól jelszóval csirkét és magokat osztanak. Csak hát a szegények lerobbant telepeken élnek, ott ez annyi, hogy most nem konzervet kapnak. Ez a cipész tömbház környéki gazdaságaira emlékeztet, de ettől a szegénység tovább terjed, föld és élet (bennvaló) kell.
P. G., Sepsiszentgyörgy. Nagyon örvendetes, hogy a polgármesteri hivatal nem csak a városközpontot, hanem a lakónegyedek belső, csak az ott élők számára fontos tereit is felújítja, rendezi, csak azt nem értem, miért kell a járdákat egy-egy helyen cakkosra kialakítani, túl sok szegélykövet vásárolt az önkormányzat? Parkolóhelyeket egyszerűbben, festett csíkokkal is ki lehet szabni, a keresztben otthagyott gépkocsik vezetőit pedig bírsággal kellene szabályos beállásra bírni, nem a gyalogjárók farkasfogasításával.
