Bölön község lakói a 2000-es árvíz rombolása után kemény munkával, de székely daccal, meg nem alkuvással, fel nem adással építették újra, a lehetőségek szerint, azt a családi kincset, amit a víz pár másodpercek alatt romba döntött.
Mikor végigmentem a falun, láttam az elcsüggedt arcokat, a reményvesztett könnyeket, a használhatatlan hidat, a nagy jajveszékelések és kiabálások között valahogy mégis lecsendesült bennem a félelem, az ijedtség, és effajta hangok szólaltak meg bennem: "Igen, nagy kár ért most téged, Bölön község, amit verejtékesen felépítettél, az most itt hever az iszapban. Tudom, sok minden van ezekben a könnyekben, talán egy élet munkája, félve őrzött örökség, de itt vagyunk mi, faluvezetők, itt vannak a megye magyar vezetői, nem mindennap lesz a víz áldozata (hála legyen a Jó Istennek) egy székely falu, összefogunk, újraépítjük."
Valahol ez a hit adott erőt nekem az árvíz utáni időszakban, hogy ha kellett, térdig iszapban, ha kellett, hajnaltól sötétedésig tegyük, amit tenni tudtunk.
Azonban sok minden nem tőlünk, helyi vezetőktől függ. Nem mi döntjük el, hogy mennyi költségvetése lesz a falunak, hogy a megyei úton levő híd meddig nem lesz járható, mi leadjuk a helyzetjelentést, elmondjuk a panaszainkat, a falu panaszait a megyei, illetve az országos vezetőknek, akik kezében a döntés. Nem kis dolog, és véleményem szerint húrfeszítő állapot ez az örökös várakozás, miközben nap mint nap hallani a helyiek jogos panaszát, és nem tehetsz semmit. Arról nem is álmodom, hogy a tanács épületét renoválhatnánk, mi nem is kértünk egyebet, és nem is kérünk, csak a megyei úton levő híd újjáépítését!
Aztán, amikor egy román tévécsatornán azt hallom, hogy Kovászna megye kormánybiztosa szerint az árvíz által sújtott falvak vezetői hamis információkat adtak le a megyének, hogy nem egy, hanem két vagy több híd vált használhatatlanná, hát akkor már nem feszül, hanem szakad a húr:
1. nem ismerős számomra a hamisság, nem a hamisság eszközével akarom én azt a községet segíteni, amelyet lassan egy éve a világ is kikerül, mert járhatatlan az út a hídlezárás miatt
2. a kárfelmérésnél a kormánybiztos úr is jelen volt, és – ismétlem – árvíz nem mindennap van, és a megoldás kulcsa most nem a bölöni polgármesteri hivatal kezében van, hanem megyeszinten kellene jönnie, mert nemcsak mi, bölöniek szenvedünk a lezárt megyei út miatt, hanem minden erdővidéki
3. az elkövetkező sajtókonferenciákon ne általánosságban, hanem név szerint mondja ki a vétkes község nevét a nyilatkozó, hogy a média ne tudja a saját javára fordítani a témát, és egy nagy nézettségű lejárató műsort összehozni belőle egy olyan községről, amely hitt abban, hogy megváltozik a világ, ha magyar vezetőink lesznek.
Maradok tisztelettel és abban a reményben, hogy a bölöni híd nemsokára újra járható lesz!
Rudolf Béla, Bölön község alpolgármestere
