Mi is a győzelem receptje? Emlékezzünk csak, amikor 2007-ben a parlamenti pártok az államfő felfüggesztésével próbálkoztak, a Cotroceni-palota ura a népszavazást megelőző kampányát az oligarchák, a mogulok, a korrupt honatyák ellen egymagában vívott háborúra építette fel, elsöprő sikert aratva. Ugyancsak a referendum fegyverét vette elő az államfőválasztások előtt, és ez ismét csak jól bevált, az amúgy meglehetősen populista módon megfogalmazott kérdésre a válaszadók túlnyomó többsége, természetesen, azt válaszolta: kevesebb honatyát, karcsúbb törvényhozó testületet szeretne. Aztán síri csend következett, és most, pártja és saját népszerűségének eddigi mélypontján, ismét csak előrántja ingujjából az ászt.
Nem csoda hát, hogy meglehetősen félszájú reakciók érkeztek bejelentésére. Az ellenzékiek jól tudják, sakkot kaptak, bármit lépnének, megtépázva kerülnek ki. Nyíltan aligha ellenezhetik, hiszen vetélytársaik meglovagolhatják, hogy saját pozícióikat féltik a tervezet elutasításával. Így csak az időhúzásra alapozhatnak, ám az is elsősorban a legnagyobb kormánypártnak kedvez. Vélhetően nem marad más kiút, mint azzal visszavágni, hogy Băsescu saját hatalmának megerősítésén fáradozik – mint ahogy egyébként az elnök szerepét erősítő javaslatok szép számban fel is lelhetőek a jogszabályban, gondoljunk például az államfővel való kötelező konzultációra kormányátalakítás esetén, de szűkebbre szabnák az elnök felfüggesztésének lehetőségét is.
Kérdés azonban, mennyire lesz hatékony az elnöki diktatúrával való riogatás. Megtörténhet, jóval többet nyom majd a latban, hogy Băsescu – kihasználva az elmúlt időszak botrányait – az alaptörvény révén könnyítené a honatyák elleni bűnvádi eljárást, a vagyonvizsgálatot, s felsorakoztatva maga mellé kedvenc pártját, Szent György lovagként szállna csatába a korrupció – természetesen elsősorban ellenzéki – vad sárkánya ellen.