Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy kis malaca. A kis malacot megölte a szegény ember, a hólyagját felkötötte a füstre. A szegény hólyagnak ott ette a füst sokáig a szemét. Eleget törte rajta az eszét, hogy kellene ezen segíteni. Utoljára rávette a fejét, hogy biz ő elszökik.
Amint megy, mendegél hetedhét ország ellen, előtalál egy szalmaszálat.
– Hová mégy, hólyag koma? – szólítja meg a szalmaszál.
– Megyek hetedhét ország ellen, mert a gazdám füstre tett, s nem állhattam tovább.
– No, hát menjünk együtt!
Mentek, mendegéltek, megtaláltak egy tüzes üszköt.
– Hova mentek, szalmaszál koma? – kérdi a tüzes üszök.
– Megyünk hetedhét ország ellen, mert hólyag komát a gazdája füstre tette, s nem állhatta tovább.
– No, hát menjünk együtt!
Amint mendegéltek, nemsokára egy nagy vízhez értek. Ott elkezdtek tanácskozni, hogyan menjenek át.
Hólyag koma kapta magát, átgördült rajta, a szalmaszál koma is nekifogott az úszásnak; de a tüzes üszök elkezdett sírni, hogy őt se hagyják ott, mert ő belefullad. Szalmaszál koma megszánta, visszament érte, felvette a hátára.
Amint a víz közepéig értek, szalmaszál koma elégett, és tüzes üszök koma belefulladt a vízbe. A hólyag koma erre olyan jóízűt nevetett a túlsó parton, hogy mindjárt kipukkadt.
