Erdővidék e nagyközsége, az "unitárius Róma", kilóg a sorból. Egyike azon kevés háromszéki településnek, melyek ünnepükhöz nem importálnak sem Mister Akárkicskéket, sem tűzijátékra nem pocsékolják pénzüket, nem az a fontos, hogy folyjon a sör és szóljon naphosszat a mulatós. És talán az egyetlen, mely csak a helyi értékekre alapoz falunapja szervezésekor. Elsők voltak a településünnepek "tematizálásában", ebből hagyományt teremtettek, melyhez ragaszkodnak.
Az Új tó, Bölön horgászparadicsoma
A horgászverseny s az ehhez tartozó halászléfőző-verseny a Bölön Napok indítója, szombaton hatodik alkalommal szervezték meg a Kósa Jenő Emlékversenyt, a néhai bölöni művelődésszervező tiszteletére Kósa Albert ilyenkor halastava köré hívja a környék legjobb sporthorgászait. Idén 17 kétfős csapat nevezett, háromszékiek zömmel, de Brassóból (mellékesen: Kósa Berci bőhalú tavát többnyire a szomszédos megyeközpont horgászai látogatják, a mieink még nem "fedezték fel") és Csíkszeredából is neveztek. Etetéssel, előkészítéssel 22 óra állt a horgászok rendelkezésére, volt csapat, mely egyetlen párdekás kishalat fogott csupán, míg az első helyezett Ördög István – Dancs Kálmán páros (szentgyörgyiek) 69,4 kilót emelt ki. Szép teljesítmény, különösen ha tudjuk, a csapatok összfogása nem egészen háromszáz kilósra sikeredett.
A horgászversennyel párhuzamosan zajlik ilyenkor a halászléfőző verseny. Erre most kilenc csapat nevezett, a falu két baráti településének, a felvidéki Nemesócsa és a magyarországi Tápiószentmárton képviselői mellett a helybeliek cserkészcsapatukat "dobták be" (mert most már, az új református tiszteletesnek köszönhetően, a cserkészmozgalom is beindult a faluban), s érkeztek Szentgyörgyről is az ínyencek – és hogy, hogy nem, a díjazáskor a felvidéki és a magyarországi csapat nyerte a két első díjat, a bronzot pedig Tribelék hozták el. Meglehetősen sietve, hiszen alig zajlott le a díjátadás, elkezdett zuhogni. Egy ideje immár mindennap esik, zúgolódnak is a jó bölöniek: dologidő lenne, de nem lehet rámenni a földekre, aki kaszált, ott rothad el szénának valója, aki jobb időkre várt, annak kínlódás lesz a derékig érő füvet levágnia. Zúgolódnak, de azért csak módjával: nem kenyerük a Fennvalót szidni, aztán meg ünnep is lenne, legalább ilyenkor félre a búval s bánattal.
A híd hiánya ünnepekkor is megkeseríti a bölöniek életét
A szerző felvétele
Vasárnap csak a tocsogó focipálya emlékeztet az előző napi záporra. Hegyesen tűz már a nap, amikor megszólal a templomba hívó harangszó. Alszegről, a Tana utcából, a Tőkés utcából, a Pozdorjaszerről mind egy irányba az ünneplőbe öltözött idősek. Kezükben virág – ami hétköznapi templomozáskor nem szokás. Gazdag a hétvége, most szervezték az ötvenéves találkozót is, azért e nagy nyüzsgés. S ezért, hogy lenn a focipályán, az ünnep második napjának helyszínén még csak kevesen. Néhány tehén – mert ez is helyi jellegzetesség, a szarvasmarhák évenkénti szépségversenye –, kevesebb, mint más esztendőkben. Néhány falubeli árnyékadó sátor alatt búfelejtőt szürcsöl, csak módjával, hosszú még a nap. Köztük a rezesbanda három tagja is, egyenruhában, egyikük trombitája – billentyűjén piros-fehér-zöld szalagocska – csak a földön talált helyet. Néhány üres sátor, míg ezek is benépesednek, vissza a faluba. A tavalyi nagy víz nyomai még látszanak, de az árvízvédelmi munkálatok is. A Bölön patakának martja le a főútig megerősítve, az elmosott hídnak viszont még csak a talpazata készült el. És emiatt már joggal zúgolódik a falu, ugyan nem kell nagyot kerülniük, csupán a Kicsi utcán végigmenniük – ám itt repedeznek a házak falai, talán már pince is omlott be. Hiába, hogy Barótnál és Hidvégnél is a nehézgépjármű-forgalom elterelését jelző tábla, azért erre jár mindenféle kamion. S ha netán épp a hídhiány miatt sors sújtotta Kicsi utcában találkozik két ilyen behemót, hát nehezen boldogulnak. Volt már, hogy valamelyik portán kaput kellett nyittatniuk, egyikük befarolt, másikuk araszolt, így kínlódtak át a falun. No de talán hamarost ez a gond is megoldódik, a napokban kiírják a licitet a nagyhíd befejezésére – jó, biztosan lesz ott fellebbezés, egyéb időhúzás, aztán valamikor őszre végre átjárás is a főúton. Melynek itt Agyagásó a neve.
Közben beindul az élet a sportpályán, az üres sátrak is benépesednek. Az elsőben filmvetítésre várják az érdeklődőket, a Nemzeti Összetartozás Napja is bejön a képbe, ahhoz passzoló filmeket ajánlanak elsősorban, de a rendelkezésükre álló kinotékának gazdag a választéka. A szomszédban a Kovászna Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság önkéntes karavánja pakol ki, gyerekeket szórakoztatnának mindenféle kézműves-foglalkozásokkal, de azt is elmondanák, mi fán terem az önkéntesség. Valójában semmi újat nem mondhatnak, lehet, errefelé s a Székelyföldön általában nem túl jól cseng az önkéntesség szó, volt idő, amikor ennek jegyében kényszerítették a falusiakat például ortodox templom építésére. Melyekből aztán néhányat a "kicsi magyar világ" idején szintén önkéntességből, de már senki által kényszerítve le is romboltak. Itt, Erdővidéken is. Szóval a szó rossz emlékezetét kellene átváltoztatni, ami nem is nehéz: az önkéntesség nem egyéb, mint a kaláka. Azt meg minden székely ismeri, még ha az utóbbi időben nem is túl sokat gyakorolja.
Egy sátorral odébb Bartha Nóra aggatja fel grafikáit. Ő is "helyi érték", amennyiben a Plugor Sándor Művészeti Líceum 11. osztályt végzett diákja Bölön szülötte, rajzai jórészt tanulmányok, mosolygós arca ellensúlyozza a grafikák sötét tónusát. Első egyéni kiállítása, s épp szülőfalujában – közönsége, bár nem műértő, annál kritikusabb. És a dicséret a kislánynak, a gratuláció szüleinek kijár.
Sikó Imre polgármester az, aki mindenütt ott van, kalauzolja a nemesócsaiakat, s közben biztatja a néha panaszkodó falusfeleit. Egy ilyen sirámra, mintegy végszóként, a búfelejtő mellett feléledő bandériumosok rázendítenek – temetéskor szokták ezt húzni, hogy most épp mi váltotta ki náluk a borús hangulatot, ők tudják. A nap egyik csúcseseménye még hátravan, a falubeli hivatásos focicsapat mérkőzik meg a sportot csak ritkán, de annál kevesebb hozzáértéssel űző civilek társaságával, a polgármester szerint jobb esélye az utóbbinak lenne, hiszen a profi csapatból hárman is sérültek. Ez szintúgy helyi jellegzetesség, kedveskedő évődés a megyei bajnokságban az idényt a középmezőnyben záró csapattal, mert azért büszke rájuk a falu. Néhány éve nemhogy csapata, de pályája sem volt a falunak, aztán eldöntötték, hogy az egykor jó nevű bölöni futballéletet feltámasztják – és megtették. Hát ilyenek a bölöniek, estefelé már sírva vigadnak, de azt is csak módjával, mert holnap újabb nap, s ha a Fennvaló megsegít, kell menni a mezőre.
