Kegyelet és tisztelet az utókor részéről az 1950-ben, a kollektivizálás idején kiemelt és elhurcolt lécfalvi lakosok iránt! Állíttatta a Lécfalvi Református Egyház a kiemeltek és leszármazottak támogatásával az Úr 2011. esztendejében – olvasható a kisborosnyói Bartha Árpád faragómester készítette emlékkopján, amelyet múlt héten avattak a templom cintermében.
A kőlapra helyezett fémplaketten negyvenegy személy neve olvasható, akiket éjnek idején bestiális módon lakásaikból elhurcoltak, majd vallatás-jegyzőkönyvelés után a brassói Fellegvárból tehervagonokban Tulcea megyébe vittek kényszerlakhelyre. Az ünnepi istentiszteleten az elhurcoltak öt fiatalabb túlélője – Németh Szőke Ibolya, Józsa Márton Sára, Simon Kocsis Hajnal, Simon Gyula és Simon Jakab Gizella – ült a padokban, a 90 éves Simon Rozália betegsége miatt nem lehetett jelen. Incze Hunor helybeli református lelkipásztor a kollektivizálás elleni lécfalvi zendülés részleteit, a túlélők elbeszélései alapján pedig a tulceai embertelen körülmények részleteit ismertette, és elmondta, hogy a "nagy száműzetés" közepette peregtek a honvággyal telített évek, újszülöttek jöttek a világra, házasság is köttetett, s volt, aki ott végezte be nyomorúságos életét. A kiemeltek 1956-ban tudtak hazajönni, volt, akit hazaérkezése után kereszteltek meg, egy személyt 1961-ben exhumáltattak a rokonok, és a lécfalvi temetőbe helyezték örök nyugalomra. Végkicsengésként megfogalmazódott, hogy aki Istenben való hittel élt a száműzetésben, könnyebben teltek napjai, lelkében a szabadulás reményével.
Kettős volt Lécfalva ünnepe, mert jeles szülöttére, a zeneszerző, lapszerkesztő és jogász dr. Keresztes Károlyra (1881–1944) is emlékeztek születésének 130. évfordulóján. Sikerekkel teli életpályája szomorúan végződött, mert 1944. szeptember 9-én a bevonuló orosz katonák golyója oltotta ki életét. A Székely Népet szerkesztette, kapcsolatba került Bartókkal és Kodállyal, hatásuk alatt a székely népzene motívumanyagát hasznosította, s Kodály számára gyűjtötte a háromszéki népdalokat, megrendezte Bartók szentgyörgyi hangversenyét (1927. szeptember 27.). Két székely daljátéka (1932), kórusszámai megmenekültek a pusztulástól, többi műve az erdélyi korai magyar zeneszerzés részeként azonban torzóban maradt, elkallódott.
Méltóságteljes, színvonalas műsorral tisztelgett a zeneszerző emléke előtt a Bartha Árpád Kultúrotthon színpadán a sepsiszentgyörgyi hattagú Melodika énekegyüttes.
