Fia, András és özvegye, Dalma asszony a koporsó mellett

Az államfő
Erős jellemű embernek nevezte elhunyt elődjét Schmitt Pál államfő. Kijelentette, Mádl Ferenc azok közé tartozott, akik saját sorsukon túl egy nemzetnek adnak belső tartást, jövőt remélő szilárdságot. A néhai államfő igen erős jellemű ember volt, aki műveltségével, erkölcsi nagyságával, szolgálatkész életével állandóságot tudott teremteni maga körül: az értékek bizonyosságát. Schmitt Pál úgy vélte, Mádl Ferenc hatással volt az őt ismerők sorsára. Felidézte, úgy vált vezető egyéniséggé, hogy nem magát helyezte erre a posztra, hanem mások kérésére fogadta el, szolgálatként élte meg és mélységes humanizmussal vitte végbe a közösség és a sors által rátestált feladatokat. Mádl Ferenccel kapcsolatban szinte senki sem felejti el megemlíteni mindenen átsugárzó derűjét, közvetlen emberségét. Nem csak a pulpitusról hirdette, naponta kipróbálta, hogy két ember között a legrövidebb út tényleg egy mosoly – tette hozzá, majd emlékeztetett arra, hogy Mádl Ferenc elnöki mandátumának befejezése után is közösséget épített, tanácsokat adott, és szeretetet sugárzott. A köztársasági elnök kiemelte: elődje államférfi volt, aki komolyan vette a közéleti szerepvállalás erkölcsi parancsait, amelyek szerint akik az élen járnak, azoknak példát kell adniuk. Kitért arra, hogy Mádl Ferenc a nemzet boldogulását a magyar örökség továbbvitelében és az európai szellem kiteljesítésében látta. Mint mondta, egész életével, minden cselekedetével e kettő szintézisét képviselte. Nem­csak tanított a katedrán, hanem nevelt is politikusi, államfői kiállásával, emberi jellemvonásaival, értéket képviselő jelenlétével. Schmitt Pál arról is beszélt, hogy Mádl Ferencnek bizonyára örömmel telt meg a szíve, amikor az alaptörvény nemzeti hitvallásában viszontláthatta saját krédóját, mely szerint: "Vall­juk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család, a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet. Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye." Közös dolgaink közül már megcselekedtük az egyik legfontosabbat: még életében, nem csak lélekben, de törvény által is létrejött a magyar nemzet újraegyesítése, összetartozásunk megvallása – tette hozzá. Schmitt Pál búcsúbeszéde zárásaként a nemzet nevében búcsúzott elődjétől, akinek az utódok nevében köszönte meg életművét, példamutatását, szellemi és erkölcsi hagyatékát.

A professzor és jogtudós
Mádl Ferenc a szelíd erő politikusa volt, az átfogó műveltségből, felelős mérlegelésből, a hivatás iránti alázatból, évtizedes külföldi és hazai tapasztalatokból, jóakaratból és szeretetből építkező szelíd erőé – mondta Király Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kará­nak dékánja. Ezért is tudta államfőként egész nemzetét hitelesen képviselni. Ugyanakkor az alapvető értékek védelmében, a nagy elvi kérdésekben szilárd és hajlíthatatlan volt, lett légyen szó akár az Ország­gyűlés által elfogadott törvények alkotmánybíróság elé viteléről – tette hozzá. Politi­kusi életében is központi helyet foglalt el az oktatás, a tudomány és a kultúra támogatása. Tudta, hogy a tudomány mennyire fontos a gazdasági és más nehézségek meghaladásához, és ehhez mennyire lényeges a kutató- és tudományos intézmények autonómiája, szabadsága és felelőssége – fogalmazott Király Miklós. A professzor szabadságát őrizve államfőként is elérte, hogy a Belvárosban szabad mozgása legyen: a kormányőrök csak az egyetem falain kívül várhatták, egyetemi dolgozószobájába pedig nem engedett riasztóberendezést telepíteni. Közjogi méltóságként is alighanem családja körében volt a legboldogabb – mondta Király Miklós. Mádl Ferenc­nek szívügye volt az országhatárokon kívülre szakadt magyarság szolgálata, kezdettől fogva támogatta, hogy a külföldön élő magyarok lakóhely hiányában is magyar állampolgárságot kaphassanak – jelentette ki. Király Miklós közölte: Mádl Ferenc, ha nem ragadja el a halál, a napokban Szabadkára ment volna magyar jogászok meghívására, mert tudta, hogy a szolgálat, a köz szolgálata nem ér véget a magas hivatal, a megbízatás megszűnésével. A dékán Mádl Ferencre emlékezve úgy fogalmazott: életműve hibátlan és teljes, szolgálata kivételes, ezért nagyon nagy űr marad utána. "A temérdek tudás, a jóakarat és a kedvesség nem száll a sírba veled, és tudom, hogy valahonnan most is féltő törődéssel gondolsz az országra" – fogalmazott Király Miklós. Mádl Ferenc azt vallotta, hogy a pro­fesszornak mindig egész tudását, egész hitét, világnézetét kell tanítványainak adnia, és nem csak a katedráról – emlékeztetett. Ki­tért arra, hogy Mádl Ferenc látta meg először: Európa békéjének, fejlődésének záloga egy értelmes és tanulmányozásra érdemes, izgalmas, új jogi rend. A sors különös adományaként értékelte, hogy Magyarország Mádl Ferenc köztársasági elnöksége idején csatlakozott az Európai Unió­hoz. Mádl Ferenc politikusként is megőrizte a pro­fesszor és jogtudós minden erényét. Éppen ez teszi kivételessé közéleti teljesítményét – hangsúlyozta.

Igazodási pont
Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele kiemelte, hogy a néhai államfő szerette az igazságot, távol állt tőle a gonoszság. Tudta, hogy mennyire fontos a család, az otthon, a testvérek. Tudta, hogy mit jelent elfogadni a másik embert. Tudta, hogy európai látókörre van szükség, és biztos ismeretekre.
Granasztói György törté­nész igazodási pontnak nevezte Mádl Ferencet. Igazodási pont volt, ezért ragaszkodnak hozzá olyan sokan az országban – jelentette ki a történész, egyetemi tanár. Úgy fogalmazott: a volt államfőt a hitén is alapuló jósága és erkölcsisége, nagy tudása, kritikus in­telligenciája tette tekintéllyé, igazodási ponttá. Az ELTE nyugalmazott egyetemi tanára azt mondta, hogy hiányozni fog Mádl Ferenc kikezdhetetlen erkölcsisége és szellemisége, tévedhetetlen ösztöne, egyszerű szívbéli jósága, szelíd tekintélye. Mádl Ferenc az országot felemelni képes erények megjelenítője a közéletben, amely ma egyöntetűen tiszteleg előtte, és amelyet ő mindig meg akart békíteni – mondta Granasz­tói György a volt államfő sírhelyénél.