A szójabab Távol-Kelet alapélelmiszere már 8–9000 éve. Az Észak-Kínából származó vad ős hamar elterjedt egész Kínában, Japánban, Dél-Ázsiában mind emberi, mind állati (takarmány) élelmi növényként. Nyersen, megfőzve, őrölve, olajként, takarmánylisztként járja diadalútját immár Európában is, ahol az 1700-as években ismerték meg.
Az Egyesült Államokban ennél is később, 1804-ben, először itt is takarmánynövény, majd a magas fehérjeértéke és a húsnál kedvezőbb ára miatt emberi táplálékként gyorsan elterjedt. Ma a világ szójabab-szükségletének mintegy háromnegyedét az Egyesült Államok, Kína és Brazília adja. Európában a déli országokban (és Romániában is) egyre nagyobb területeken termesztik, de óvakodnak az újvilági GMO (génmódosított) szójababtól. Bizonyos vonalak behozatalát az Európai Unió takarmányként engedélyezi.
A magas fehérjeérték (40–50 százalék) igazi jelentősége az, hogy mind a nyolc lényegi (esszenciális) aminosavat tartalmazza: fenil-alanin (4,9 mg/100 g-ban), izoleucin (4,5), leucin (7,8), lizin (6,4), metionin (1,3), treonin (3,9), triptofán (1,3), valin (4). A teljes skálát (emlékeztetünk: ezeket szervezetünk nem állítja elő) csak az állati eredetű termékekben, a húsokban találjuk meg kellő mennyiségben. Még emlékszünk az "aranykor" szójás szalámijára, sokszor idéztük hústalan napjainkban. Azért nem árt tudnunk, hogy a pépesített szója ma is jelen van a szalámikban, virslikben, párizsikban.
Mivel a fehérjéken kívül magas a szénhidrát- (22 százalék), olaj- (28–29) és rost- (3) tartalma, de a C-vitamin- (22 mg/100 g), K-vitamin- (31), vas- (7), foszfor- (8), magnézium- (6) értékek szintén a konyhai felhasználás javára szólnak, valóban igen széles körű a jelenlétük étrendünkben. Ismert a szójaszósz, amely húshoz, rizshez, zöld salátához illő, a szójatej, a tofu (szójasajt), a szójaliszt és -kocka vagy -granulátum ma már helyi konyháink alapanyaga. Különösen nagy becsben állnak a vegetáriánusoknál, akik a szójás ételek révén nem nélkülözik a szervezetünk számára szükséges fehérjéket. Mivel néhány szénhidrátja, valamint a rostok nehezítik az emésztést, a szóját magas hőmérsékleten és több ideig főzik, bár puffasztó hatása alig kerülhető el.
Tájékozódásképp megadunk néhány kalóriaértéket: szójakocka (380 kcal/100 g-ban), szójaszósz (10, egy evőkanállal), szójabab főzelék, konzerv (141), szója granulátum (514), pörkölt, sózott szója (682/200 g-ban).
