Élt Ajakon egy nagyon gazdag ember. Egyetlen fia szép, derék ember volt. Ott volt a kora, hogy megnősítsék.
– Édesapám, ne házasítsatok – mondta a fiú az apjának –, mert azt veszem el, akit szeretek!
Vitte a keresztapja gazdag helyre, szegényebb helyre, szép lányhoz, csúnya lányhoz, gazdaghoz, szegényhez, nem kellett neki senki. Eljött az ősz, ő maga mondta akkor az édesapjának:
– No, édesapám, én már most megyek házasodni.
– Jól van, fiam – mondta az apja –, mennyi pénz kell, mennyi garast adjak?
– Nem kell nekem semmi, csak két szekér alma meg a legfiatalabb szolgád – mondta a fiú . – De akármilyen menyasszonyt hozok, szeressétek, mint gyermeketeket, mert ha nem, elrejtem magamat.
Az édesapa belenyugodott. A fiú a két szekér almához még egy üres szekeret is kért, aztán elköszönt az édesapjától. Az édesapja jó szívvel elbocsátotta, de veres zsebkendőjével a könnyeit törülte.
A fiú keresztülment hét falu határán, a hetedik falu végén megállott, a piac közepén elkezdte árulni az almáját:
– Almát szemétér’, almát szemétér’!
Szaladtak a gazdag lányok, hozták a sok szemetet kosarakkal. Az ajaki legény mindet jól megnézte, egy sem volt még eddig kedvére való. Már az üres szekere szeméttel félig volt, a fél szekér alma elfogyott. Ment tovább, elérte a nyolcadik falut, ott is ilyen szavakkal kínálta almáját:
– Almát szemétér’, almát szemétér’!
Jöttek a lányok ismét, hozták a szemetet. Az alma elfogyott, a szemét megszaporodott. Esteledett befele. Nem akarta, hogy ott töltse az éjszakát, tovább indult. Megint kiabálta:
– Almát szemétér’, almát szemétér’!
Elfogyott az alma, csak a másik szekérnek az aljában volt még egy szép piros alma, a legszebb valamennyi közt. Látja a fiú, hogy a félsötétségben egy szégyenlős kislány jön egy pici kosárral, de alig volt szemét a kosarában. Látja, hogy megáll, és nem jön közelebb. A legény végül megszólította:
– Gyere közelebb, ne szégyelld, hogy kevés a szemeted, ezt keresem én.
Elhajtottak a lány szüleihez, nádfedeles kis házikójukba. Mindenütt tisztaság volt, bocskoros öreg jött a fiú elébe. A legény a szívére ölelte, és a kislányt megnyerte.
Másnap reggel a fiú szekérre pakolta a lány kis szegénységét, és hazavitte menyasszonyát a szülői házba, Ajakra.
Az ipája szívesen fogadta. Háromnapos menyegzőt tartottak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
------------
elrejtem magamat – elbujdosik, hogy nem látják többé
ipája (ipa) – a legény édesapja, a menyasszony apósa
