Száz évvel ezelőtt Csíksomlyón

Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
...Most váratlanul vágyón megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet,
Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül,
És felharsan az egek harsonája,
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Úr – kimondja!

1924