Málnásfürdőn érdeklődöm valaki lakcíme után, amikor az erdőre-mezőre rúgó Téglagyár utcában felfedezek egy takaros házat, s előtte olyan kőoszlopos kovácsoltvas kerítést és ugyanilyen kaput, amely mesteri munkára vall, és példaképp kellene állítani a világ elé.
Eldöntöm, hogy ezen a portán érdeklődöm, hol találom meg a keresett címet. Szerencsém van, az udvaron nyugdíjas korú férfi üldögél egy széken. Készségesen útbaigazít. Mielőtt elmennék, dicsérem a takaros, szép kőfalat és az andezitoszlopokra rögzített vaskerítést. Mindkettő mesteri munkára vall. A házigazdától tudom meg, hogy a fémmunka a fiáé, Bartha Béláé, a kőművesmunka Defrancsesko Mihály keze munkáját dicséri. A második családnévből következtetek arra, hogy híres talián kőfaragó család leszármazottjáról van szó, akik, ha van ilyen megnevezés: a szakma nagymesterei. Bartha Béla fejlett esztétikai érzékére és nagy mesterségismeretére vall a fémmunka. Lám-lám, ebben a giccsesre torzult, csiricsáré színekben és formákban tobzódó világban is lehet szépet, ízléseset, a helyi hagyományokban gyökerező házat, kerítést alkotni.
Ez is Székelyföld arculatának idegen fertőzésből származó pörsenésektől való megmentése.
