Templomok boltíve alól száll századok óta az ima: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk...
Mégis sok élet megkeserítője, kapcsolatok megrontója, hogy bár mondjuk, a lelkünk mélyén ritkán tudunk megbocsátani azoknak, akik a szenvedéseinket okozták, akik megbántottak, akik mellőztek. Mindenkit ér valami olyan negatív élmény, amit nem tud feldolgozni, amit hiába magyaráz meg magának számtalanszor, mégis belefúródik tövisként a lelkébe, és nem hagyja nyugodni.
Az okok különbözőek, a megélés foka is, de mindenik egyformán kínzó, és ha sokáig hordozzuk magunkban, bizalmatlanságot, megkeseredettséget, betegséget okoz. Belemarja magát a lelkünkbe és testünkbe. Sok sors és sok arc merül fel az emlékeim közt, akiket a mélybe rántott a megbocsátásra való képtelenség.
Nézem a riportfilmet, melyben kétszáz férfi vállalja a nyilvánosság előtt saját drámájának ismertetését, túl azon, hogy már szembesült érzéseivel, elrontott életével, és keresi az utat a megbocsátás felé. Mindegyiküket gyerekkorban megerőszakolta egy hozzájuk közeli, rendszerint a közösség szemében is köztiszteletben álló személy. Könny csillog a szemükben, amikor végre kimondják a sok-sok éve őrzött titkot, mely elvette tőlük az emberi méltóságot.
Hallgatom a nő vallomását, aki felnőttként szembesült azzal, hogy az apja életfogytiglani börtönbüntetését tölti, mert rettegett sorozatgyilkos.
Nézem az előttem álló kislányt, akinek ellopták a gyerekkorát, megalázták, mert kiárusították a férfiaknak, és aki tette, éppen az anyja volt.
Hogyan lehet megbocsátani ilyen bűnöket? – tűnődöm. Eszembe jut rögtön Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének hőse, és értem már, hogy a megbocsátás felé vezető legdirektebb út, ha tudjuk, a bűnös megbűnhődött, mert úgy érezzük, hogy van isteni igazságszolgáltatás. Csakhogy nem mindig követhető nyomon a büntetés lerovásának útja, mert az elkövető ismeretlen, vagy éppen senki nem okolható közvetlenül a minket ért hatalmas veszteségért, mondjuk, egy végzetes baleset bekövetkeztekor.
Bármilyen hihetetlen, de a bűnösben meglátni az emberit, a balesetben pedig elfogadni egy felsőbb akarat számunkra érthetetlen, de mégis bölcs döntését segít felülemelkedni a fájdalmon.
A megbocsátás felemel, legyőzi benned a sebezhetőséget.
