A gyilokjárót is érdemes lenne visszaállítani, jó kilátást nyújtana Alsó-Háromszékre. Az egykori várárok feltöltése kár, a külső várfal nyomvonalának kutatása és jelzése azonban új felfedezések reményét hozhatja. Végül pedig arra hívnám fel a figyelmet, hogy a készülő Szent György-szobor méltó helye a Kálvin téren lenne. A vártemplom és a város névadója volt.
PAKÓ ANDRÁS, Csernáton. Június 2-án a helyi kultúrotthonban gyönyörű dolgokat láttam: székely ruhás kisgyermekek jártak izgatottan, egy-egy ritmust dobogtatva a padlón. Mikola Edit tanárnőtől hallottam, hogy a Perkői néptánctalálkozóra készülnek – azóta már túl is vannak rajta, nagy sikerük volt. A 30–30 tagot számláló két csoport számára Virág Endre állította össze a koreográfiát, a zenét pedig Oláh Sándor biztosította. Megtudtam azt is, hogy nyáron sem pihennek: tánctáborokban vesznek részt, a nagyobbakkal pedig Magyarországra mennek. További jó hír, hogy egy harmadik csoportot is indítottak az I–IV. osztályosokkal, és merem remélni, hogy a tanárok közül lesz, aki a kezdeményező mellé álljon, mert ez a munka egy embernek sok, az eredménye viszont sokaknak öröm.

FÜLÖP MAGDOLNA, Kézdivásárhely. Pünkösd szombatján a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének húsz tagjával részt vettünk a gyimesbükki ünnepi rendezvényeken, és fogadtuk a zarándokvonatokat. Már második alkalommal voltunk részesei annak a felejthetetlen, meghitt pillanatnak, amikor befut a koronás-címeres mozdony a sok, lelkes, meghatott anyaországi zarándokkal, és könnyes szemmel, hálás mosollyal fogunk kezet, öleljük egymást. Székely szilvapálinkával és székely süteményekkel kínáltuk őket: a Kaposvárról, Debrecenből, Egerből és más helységekből érkezőket. Együtt, gyalog indultunk az ezeréves határhoz, gyimesi csángó ruhás lovasok felvezetésével. A kontumáci kápolna melletti, szabadtéri szentmise meghallgatása után átvonultunk a 30-as számú vasúti őrházhoz, ahol hídavatásra került sor, majd befutott a Székely gyors és a Liszt Ferenc-grafikával díszített mozdony, melyből a zeneszerző egyik magyar rapszódiája hallatszott. Közben örömmel nyugtáztuk a László Attilának szóló gratulációkat, amelyeket ő érdemelt ki, de mi a pólónkon levő logónknak köszönhettük! A meghatottságtól tele szívvel, feledhetetlen élményekkel gazdagon álltunk meg hazafelé a csíksomlyói kegytemplomnál, és adtunk hálát Máriának ezért a szép napért.