Tragikusnak mondható láncreakciót, némi túlzással, tömeghisztériát váltottak ki azok a hírek, amelyek immár tíz európai országból jelentenek ezres nagyságrendű súlyos megbetegedéseket és több tucat halálos áldozatot véres széklet, hasmenés, vesekárosodás következményeként.
Okozójaként a német Robert Koch Intézet kutatói a E-coli baktériumot, ennek a O1O4.H4 törzsét jelölik meg, amely különös módon rezisztensnek bizonyult a nyolc legfontosabb antibiotikumra. Márpedig ez egyáltalán nem jellemző erre a törzsre. Az tehát a tudós kutatók kérdése, amelyre ők meg is adják a választ: miért, hogyan alakult ki ez a nagyfokú rezisztencia ennél az E-coli törzsnél?
Egyetlen lehetséges magyarázat van erre, mégpedig az, hogy ilyen mértékben ártalmas baktériumot csak laboratóriumi körülmények között lehet létrehozni. Úgy, hogy fokozatosan, mesterséges tenyészetben alakítják ki a rezisztenciát valamennyi ismert antibiotikummal szemben. Minden "biológiai fegyver" – jegyzik meg az intézet kutatói – így készül az Egyesült Államok hadseregének marylandi laboratóriumában.
Mivel a megvádolt uborkát, paradicsomot, salátát vagy csírákat soha nem kezelték antibiotikumokkal, rajtuk nem is alakulhatott ki ennyire fertőző E-coli törzs. Tehát csakis laboratóriumból kerülhetett mezőgazdasági terményekre, véletlenül vagy szándékosan.
A következő – egymással összefüggni látszó – történésekre hívja fel a közlemény az olvasók figyelmét. Az EU újabban betiltani készül a természetes, istenadta "füveket", amelyek gyógyhatásáról az emberiség évezredei tanúskodnak. Megteremti viszont a bizalmatlanságot a termelt zöldségekkel szemben, ami sikerrel is járt, és nemzetgazdasági csődöt, emberi, vállalkozói tragédiákat okozott anélkül, hogy bizonyíték lett volna a kórokozó tényleges jelenlétére. Meneküljünk tehát a sok E-betűs gyári termékhez, mondván, hogy azokban megbízhatunk. Az élelmiszeripar megelégedésére. Ha pedig betegek vagyunk, ott van a gyári, szintetikus gyógyszer. A gyógyszeripar legnagyobb megelégedésére.
Hadd emlékeztessek a felettébb gyanús "világjárványokra", a madár- és sertésinfluenzára. Miután mindkettő lecsengett, kiderült, hogy a riadalomból egyedül a szérumokat fölösen gyártó ipar húzott hasznot. De sikerült kipusztítani sok, főleg kelet-európai ország baromfiállományát. Jól jött ez a húsiparnak és a nyugat-európai vagy dél-amerikai tojásimportnak.
Már ne is említsük a cukorrépa-termelők leépítését, és a hazai, valamint magyarhoni cukorgyárak előbb külföldi kézre adását, és rövidesen bezárását. Itt – egyelőre! –álljunk meg. De azért nem árt önmagunktól, akár vezető embereinktől is megkérdezni, vajon nem túlságosan szembeötlő az összefüggés a felsorolt jelenségek között?
