Az emberek nagy részének szíve tele van előítélettel, megvetéssel és diszkriminációval más népek iránt. Pedig bizonyított tény, hogy a többség nem mindig a helyes utat választja, és mind személyes, mind csapatos tapasztalatként elmondhatom, hogy az elmúlt hónapok során, amikor hetente egyszer rendszeresen meglátogattuk a Vöröskereszt önkénteseivel az őrkői gyerekeket, sokkal gazdagabban érkeztünk haza. Valamivel többnek éreztük magunkat, mint amikor otthonról elindultunk hozzájuk.
A kezdet mindig nehéz, de megéri törődést nyújtani azoknak, akiknek igazán szükségük van ránk, és hiányát érzik a szeretetnek, az ölelésnek, kézszorításnak. Talán ez jellemzi a legjobban azokat a gyerekeket, akik mindig tiszta szívvel várnak minket minden csütörtökön. Lelkes odafigyelésük az órákon arról tanúskodik, hogy van remény, és sosem késő elindulni egy olyan úton, amelyet, bár sokan nem fogadnak vagy nem ismernek el, mégis nagy eredményekkel kecsegtet, amelyek már látszanak is.
Gyerekekből nincs hiány az órákon, több témáról beszélgetünk velük, mesét olvasunk nekik, vagy rajzfilmet nézünk közösen, az óra végén megbeszéljük azt. És bizony mindig nyugtalanul várják az órák után, hogy megérdeklődjék tőlünk, jövő héten lesz-e alkalom újabb találkozásra, vagy jöhetnek-e velünk kirándulni.
A legutóbbi, Sugásfürdőn töltött kiránduláson pedig nagy meglepetésekkel szolgáltak nekünk, önkénteseknek, amikor a lelkesnél is lelkesebben táncoltak, állatokról meséltek, és virágokat szedtek az anyukáknak.
Végül egy Antoine de Saint-Exupéry-idézet: ,,Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból." És bizony ez így van...
Opra Szende Zsófia
.jpg)
