Haza a mélyben – kiállításmegnyitó. Ha ezt a megnevezést elolvassa a kulturális programok iránt nyitott városlakó, valószínűleg felkelti az érdeklődését, és tovább olvas, de sokan nem teszik ezt.
Pedig érdemes lenne, hiszen ha min­denkit nem is érdekel a Szent László-kultusz, és nem lesz túlságosan lelkes egy 17. századi zabolai oltár láttán (bár meg kell jegyezni, valószínűleg Mikes Kelemen és gróf Mikó Imre is imád­kozott előtte), az eredeti Apor-kódex megér egy látogatást a Székely Nem­zeti Múzeum Toleranciater­mében.
A több mint ötszáz éves Apor-kódex neve sokaknak lehet ismerős, hiszen ez a negyedik legkorábbi magyar irodalmi mű, a Székely Nemzeti Múzeum legértékesebb tárgya. Nevét báró Apor Péter, első ismert tulajdonosa tiszteletére kapta, akinek családja a tizenkilencedik század végén a kódexet a Cserey-gyűjteménynek ajándékozta. A kódex a Huszita Biblia zsoltárait tartalmazza, valamint a Három jeles szolgáltatást és Szent Anzelm passiódialógusát.
A kódex eredeti példánya csupán a megnyitón és az azt követő néhány napon volt megtekinthető. A június tizedikei kiállításmegnyitó – bár túl sokan nem vettek részt az eseményen – élvezetes volt, hiszen Boér Hunor lelkes tárlatvezetése, gazdag tudása felkeltette a hallgatók figyelmét, betekintést nyújtott a kevés, de annál értékesebb kiállítási tárgy izgalmas múltjába. A múltidézés különös hangulatát a Székely Mikó Kollégium kórusának alkalomhoz illő előadása fokozta.
Bár a jövőben az Apor-kódexnek nem az eredeti példánya, hanem a hiteles másolata lesz látható, annak tudatában, hogy a Halotti beszéd és könyör­gés, az Ómagyar Mária-siralom és a Jókai-kódex után ez a legkorábbi magyar irodalmi mű, a tizenötödik század végéről, legalább egy gyors látogatást, egy futó pillantást, de inkább egy kis kíváncsiságot megérdemel.

Tóth Gödri Iringó