Már régen felvetődött, hogy hadat kellett volna üzennünk, például Amerikának, de azt akkor elszalasztottuk. Bár az erdélyi magyarok most szorult helyzetükben tán próbálkozhatnának a hadüzenettel.
Amerika elfoglalna minket, és lenne egy állama, amelyik nem több száz kilométerre fekszik, mint Alaszka, hanem több ezer kilométerre, akár az Egyesült Államok ötvenedik állama, Hawaii. Nekik van már egy Pennsylvaniájuk. Hát lenne még egy Transsylvaniájuk is. Az amerikai útépítő cég, a Bechtel olcsón, gyorsan befejezné az észak-erdélyi autópályát, mint saját beruházást, és az életszínvonal is amerikaira emelkedne. A sok amerikai milliomos nagybácsi meg hazajönne, és ide fektetné pénzét. És akkor nem tevődne fel a kérdés, hogy a három székely megyét hová is csatolják. Amerika mostanában amúgy is csak elmegy, és legyőz egy-egy országot, aztán otthagyja őket, kiíratja a szabad választásokat, és azt hiszi, hogy ettől demokrácia lesz. És van is, akár nálunk most, amikor ismét önrendelkezni akar velünk Románia.
A nemzetiségi kérdés más megoldásairól is lemaradtunk. Németország megvette a németeket, így most nem érdeke, hogy megvegye Erdélyt. Értünk nem akart fizetni senki, amúgy is sokan mentek ingyen is. A magyaroknak nincs pénzük megvásárolni minket, ezelőtt hét évvel meg ingyen sem kellettünk magyar állampolgárnak. De akkor mit lehet itt tenni nemzetiségi vonalon? Vannak ugyan jó példák Európában, de a román politikusok hallani sem akarnak róla. Jó lenne tapasztalatcserére vinni őket, például Finnországba, Spanyolországba, Olaszországba, ahol sikerült megvalósítani az autonómia különböző formáit. Eleget utaznak állami pénzen, tanulhatnának is valamit.
Ha meg nem akarnak a látottakból tanulni, akkor kellene kérnünk, hogy például csatlakozzunk Svájchoz. Ha egész országok csatlakozhatnak az Európai Unióhoz, akkor egy régió miért nem csatlakozhat egy másikhoz? Ott valahogy megoldódtak azok a problémák, amelyek nálunk semmiképp nem akarnak. A többségi németek nem akarják magukhoz csatolni a francia kantonokat. A többecskén levő franciák meg nem akarják az olasz régiót. És a kis létszámú rétorománokat sem akarja senki bekebelezni. Biztos, nem szeretik egymást. Ennek ugyan ellentmond nemzeti mottójuk: Egy mindenkiért, mindenki egyért. (Unos pro omnibus, omnes pro uno.) Minket viszont itt a nagy testvér – aki vigyáz is ránk – mindenképp kedvére akar keblére ölelni, pedig szegények vagyunk. Szívesen örökbe vennének a központi régió megyéi, de akár a moldvai tartományok is.
Lehet, hogy jobb lenne, ha a svájciak átvennék a román modellt. Milyen felesleges dolog, hogy ott négy hivatalos nyelvet ismernek el! Egy csomó többletkiadás: minden hivatalos aktát négy nyelven kinyomtatni, ráadásul a köztisztviselőknek több nyelvet is kell ismerniük, ha olyan helyen dolgoznak, ahol más nyelvűek is élnek. Nem így kell ezt csinálni! Tessék megnézni, miként kell ezt művelni például Szlovákiában, ahol most arról akarják megnépszavaztatni a szlovákokat, hogy a magyar nyelvet ne lehessen egyáltalán hivatalos helyen használni. És ha így megy, Románia is el fog nemsokára szlovákiasodni.
