Az egykori magyar tannyelvű Brassói Fémipari Középiskola összetartó harminc vén diákja találkozott a Vadas alatti Virág panzió és étterem csodálatos környezetében, ide hívta találkozóra Lőrincz István a Háromszékről, Csíkból, Gyergyóból, Erdővidékről, Udvarhelyről, Fogarasból, Hétfaluból és a Cenk alatti városból összeverbuválódott egykori diákokat ötvenhetedik találkozójukra.
"Különös esemény is ez – mondta a szervezés mestere –, mert egyfajta kortárstalálkozó is, mindnyájan 75 évesek vagyunk! Negyvennégyen már a túlsó parton vannak az osztálytársakból. Van, amin nosztalgiázni, az akkori brassói magyar műszaki oktatás lassan a hazai politikum áldozata lett." Erre célzott a Székelyudvarhelyen élő Takács Jenő is, amikor Domokos Gézát idézve figyelmeztetett, hogy csak azt veszíthetjük el végleg, amiről saját akaratunkból lemondunk. Az öregedő vén diákok emlékkopját állítottak a brassó-bolonyai római katolikus templom cintermébe, hogy évente leróhassák ott, amit az emlékezet megkövetel.
