A szentgyörgyi állomás épülete 1900-ban

Augusztus elején Nemes János szövetkezik Horváth Sándor kolozsvári vállalkozóval az előmunkálatok elvégzésére. Au­gusz­tus 21-én Háromszék vármegye vasúti bizottsága előtt Nemes előterjeszti részletes elképzelését. Az általuk tervezett Brassó–Három­szék helyi érdekű vonalak a következők: Brassó–Zernyest 27 km, Brassó–Derestye 5,5 km, Sepsiszentgyörgy–Kézdivá­sár­hely 85 km, Keresztényfalva–Volkány 8,5 km, összesen 126 km. Eszerint a háromszéki vasút nem a brassói MÁV állomásról indulna ki, ha­nem Derestyéről, és a Hétfalu–Tatrang–Prázsmár–Kökös–Uzon–Sepsiszentgyörgy irányt követné, s a derestyei állomásról külön vasút vezetne Brassó valamelyik piacára. A bizottság ellenzi a Brassó–Derestye–Tatrang–Prázsmár, mintegy 17 km hosszúságú kitérőt, amely bár sűrűn lakott területeken vezet át, gyengítené a kialakítandó Brassó–Sepsiszentgyörgy összeköttetést, sőt, így a teherszállítás előnye is megkérdőjelezhetővé válik a létező egyenes szekérutak rövidsége (például Illye­falván át) és a fuvarozás olcsósága miatt. Felhívják Nemes figyel­mét, tanulmányozza a Brassó–Sepsiszentgyörgy egyenes vonalú változat lehetőségét is, s ez a brassói MÁV állomásról induljon ki. Nemes Horovitzot bízza meg a további tárgyalással, aki szeptember 12-én elfogadja a fent javasolt változatot. Arra is felkérik Horovitzot, hogy a már vázolt Sepsiszentgyörgy–Ereszte­vény–Martonfalva–Hatolyka–Szentkatolna–Kézdivásárhely változat mellett dolgozza ki a Feketeügy bal partján haladó Réty–Komolló–Cófalva–Nagyboros­nyó–Tamásfalva–Zabola–Imecsfalva–Szentkatolna–Kézdivá­sárhely variánst is.

A sepsiszentgyörgyi állomás

Baross Gábor kereskedelmi miniszter az 1888. évi 3294. számú leirattal a Nemes-féle tervet általában jóváhagyta, május 22-én Brassó megye is hozzájárult a terv megvalósításához. Az előmunkálati engedélyt is meghosszabbították egy évvel. Há­rom­szék vármegye törvényhatósági közgyűlése 1888. június 2-án tárgyalta a vasúti bizottság jelentését, és azt határozattá emelte, ugyanakkor megszavazta az építkezés ha­tósági támogatásban való részesítését. Szentiványi Mik­lós ismertette a vasútvonal Háromszék megyére eső, Kökös–Uzon–Sepsiszent­györgy–Eresztevény– Nagyborosnyó–Ba­rátos–Kovászna–Za­bola–Imecsfalva–Kézdivásárhely útvonal módosított változatát is. Hosszú vita után az Orbai-széken áthaladó vonalat részesítették előnyben, figyelembe véve a fakitermelés és -szállítás fontosságát.
A vonal műszaki bejárásának kezdete 1889. február 25-re esett, amikor a brassói városházánál az érdekeltek egyeztették elképzeléseiket. Háromszék megyét báró Apor Gábor alispán és Gyárfás Győző megyei főmérnök képviselte. Az illetékes minisztérium Gyöngyössy János miniszteri osztálytanácsost bízta meg a munkálatok egybehangolásával. A Sep­si­szentgyörgyön rendezett ünnepi bankett emelkedett hangú pohárköszöntői után meghallgatták a küldöttek véleményét, elvárásait. A kézdivásárhelyi városi képviselet kifogásolta a Sep­siszentgyörgy–Kézdivásárhely vonal görbe voltát; Kovászna kérte, hogy Barátos és Zabola között ne megállót, hanem állomást létesítsenek Kovászna elnevezéssel. Nemes János és engedményes társai által a némileg módosított tervet a teljes műszaki leírással a minisztertanács 1889. július 14-én tárgyalta. Ugyanez év december 29-én Bécsben véglegesítették a szerződést a munkálatokat végző mainzi Arnoldz céggel. 1890. április 18-án Baross Gábor az országgyűlés elé terjesztette végső beleegyezésért a vasútépítési kérelmet. Az országgyűlés a kérelmet megszavazta, s a miniszter az engedélyokmányt Nemes Jánosnak még aznap át is adta. Itt jelenik meg először a vonal hivatalos elnevezése: Brassó-Háromszéki Helyi Érdekeltségű Gőzmozdonyú Vasutak.
A Székely Nemzet részletesen ismerteti mind az építési költségeket, mind a vasút műszaki adatait, leendő felszerelését, szállítási díjait, üzemeltetésre jogosultakat stb. Ezekből közlünk a továbbiakban néhány, főként Három­székre vonatkozó fontosabb adatot.

Az uzoni állomás

Az építtető tehát Brassó városa, valamint Brassó és Háromszék vármegye. A részvénytársaság székhelye Budapest, az ügykezelés nyelve kizárólag magyar. Kilencven év letelte után teljesen átmegy állami tulajdonba. A fővonal (Zernyest–Brassó, Brassó–Kézdivásárhely) teljes hossza 101,2 km, összköltsége 2 800 000 forint, melyből a vasútnak Háromszék megyére eső szakaszára 1 760 000 forintot irányoztak elő. Ebből a megye vállalja az építési tőkének 2/5 részét, ami a kilométerenkénti 24 000 forintos költségből 9600 forintot jelent, összesen mintegy 704 000 forintot. Ezt részvények formájában szerzik meg. A szükséges eszközök beszerzéséről, az üzemeltetésről a MÁV gondoskodik. A létesítendő vasút szabályos nyomtávú, amely a brassói állomáson csatlakozik a Nagyvárad–Predeál vonalhoz, ezért a brassói állomáson bővítési mun­kálatokra van szükség. A fővonal Brassó–Kézdivásárhely szakaszán a következő állomásokat, kitérőket, megállókat létesítik: állomások: Prázsmár, Uzon, Sep­siszentgyörgy, Ereszte­vény, Nagyborosnyó, Barátos, Ko­vászna, Kézdivásárhely. Kitérő: Imecsfalva. Megállók: Kilyén, Hermány, Kökös, Bita, Zabola, Pá­va, Zabola fűrésztelep. A szállítási díjak azonosak a MÁV-nál alkalmazottakkal, és személy-, teher-, katonai, illetve postai díjakra tagolódnak. A vasúthoz tartozó kötelező távírdák, távbeszélők, villamos jelző- és védőberendezések az illetékes minisztériumtól kért engedély alapján működnek. A hivatali távírdák mellé az állam bármikor felszerelheti a nagyközönséget kiszolgáló távírdát is. Minden állomásnál váltókezelői lakásokat, a kijelölt helyekre huszonhárom őrházat építenek, megál­lapítják a melléképületek, víztartályok, sorompók, jelzők helyét.
Nem rendelkezünk túlságosan részletes tájékoztatással a munkálatok menetéről. A Székely Nemzet közöl néhány szűkre szabott információt, mely a vonal megállapított jótállására, a közúti útfenntartási alapból elvont összegre, az építkezésekre (Készül a prázsmári állomás épülete, Kökösnél a megállónál dolgoznak, Sepsiszent­györgyön építik az állomást, négy kút már készen van, elrendelték a pálya felemelését Sepsiszentgyörgyön, a zernyesti vonalon ellopták a mérnöki műszereket, Uzonnál kitépték a cövekeket) vonatkoznak. A tudósító 1890 októberében elégedetlenkedik a véleménye szerint lassan haladó építkezés miatt, megjegyezve: "a koncesszionális idő bizony már lejárt, de a mozdony még nem fütyül".

(folytatjuk)