A történész, aki 1997-től Bukarestben kutatja az erdélyi-romániai 1956-os események történetét, illetve Nagy Imre romániai fogva tartásának hátterét, arra hívja fel a figyelmet, hogy ,,Románia az egyetlen olyan ország, amelyben az 1945 és 1964 között hozott kommunista bírósági (politikai) ítéleteket nem semmisítették meg, kárvallottaikat nem rehabilitálták, és a kollektív emlékezetben ők mindmáig »bűnösökként« élnek". Varga Andrea nyílt levélben hívja fel a figyelmet, hogy a parancsuralmi rendszer bíróságai 14 000 év börtönnel és több mint kéttucatnyi statáriális kivégzéssel sújtották a lázadókat, meghurcolt emberek ezrei és megfélemlítettek tízezrei adnák a romániai események mérlegét, s úgy véli, ehhez a mérleghez sorolható, hogy ,,közel minden romániai családban volt egy besúgó, akit a belső elhárítás fenyegetése emberellenes alkura kényszerített, s emiatt mindmáig mindenki inkább hallgat arról a több tízezer emberről, akinek életútját, szakmai pályáját és családi kapcsolatait is tönkretette a kíméletlen politikai-jogi terror". A történész úgy véli: ,,Morális európai összefogás lenne szükséges, hangadó személyiségek nyomásgyakorlása a román kormányzatra, amely még mindig vonakodik elismerni az egykori »vétkesek« bűntelenségét." Ugyanakkor arra is támogatást keres, hogy az ’56-os romániai elítéltek sorsát bemutató tavalyi és idei, Sorok között című emlékkiállítást elvigyék nemzetközi presztízsű városokba, Brüsszelbe, Genfbe és Rómába is. Varga Andrea európai politikai tekintélyek és nemzetközi szervezetek nyomásgyakorlása révén látja lehetségesnek a romániai ’56-osok rehabilitációját.