Berzsenyi Dániel 1807-ben írta borzongatóan gyönyörű versét, amelynek kezdő sora – Forr a világ bús tengere, ó magyar! – megelőzte a vers tulajdonképpeni címét (A magyarokhoz), s a maga sikoltó szépségével veri a fejünkhöz a másik szállóigévé vált másfél verssort: Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csodadolgokat.
Ha szabad ilyen sodrású költeményeket a napi politikai koszba keverni: Forr a világ... Különösen körülöttünk, magyarok közül, Romániában, de a Kárpát-medence egészében is.
De most foglalkozzunk a hazai fonnivalóval. Fő témánk, természetesen, az ország adminisztratív-területi felosztásának újraszabása, amelyet csúnya szóval regionalizációnak is neveznek. Csúnya kifejezés, de találó, mert a magyarság nemzeti lefejezésének csapdáit helyezi számunkra kilátásba. A legújabb megamegyésítési variáns képében is. Mert, képzeljük el, ha Traian Băsescu kompromisszumos, bennünket rafináltan "megértő" terve érvényre jutna, és Kovászna meg Hargita megye önálló entitást képezne, meglehet, hogy ez néhány magyar lokálpatriotizmusát hájjal kenegetné, lenne egy töpörödött kisrégiónk s ennek a maga (korlátozott) önállósága, de elveszne Székelyföld tüdeje, egyik fontos kulturális ütőere, Marosvásárhely és Maros megye magyarlakta vidékei. Arról nem is szólva, hogy ha "kis-Székelyföld" lenne a "nyereség", akkor magyar vonatkozásban Erdély zsugorodnék valami magyar vakarékká.
A másik változat, amely sokakat magához édesgethet: mindhárom székely megye Brassóval együtt alkosson régiót, és ne hagyjuk figyelmen kívül Gheorghe Scripcaru brassói polgármester kitételét: ez az etnikai-földrajzi terület korlátolt jogokkal külön státust nyerne.
Természetesen, számunkra ez a variáns is tetszetősebb, mint az, hogy nem volt, nincs, és nem is lesz Székelyföld. De Brassó, hazai viszonylatban ez a megapolisz számarányai révén is egy uzsonnára valóként nyelné el, tenné vazallusává Székelyföldet.
Székelyföld, ahogy van, úgy életképes. A maga természeti, turisztikai, gyógyászati értékeivel, történelmi hagyományaival, históriai szabadságküzdelmeivel, néprajzával, minden egyébbel, amelyek olyan értékek, hogy néhány kupec vagy másféle vállalkozó Brassó-párti zsírosodásával nem cserélhető fel.
Ha igaz az, hogy a tervezett régiósítás a vastagabb európai bukszát ajándékozná az új térségeknek, akkor itt vagyunk, helyben, tessék felénk irányítani ezeket a pénzeket, és lehet itt Svájc, miegyéb, de addig is jegyezzük meg Berzsenyi verssorának üzenetét a magyarokhoz: Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!