Nagyon felháborodtunk, de nem tudtuk bizonyítani, hogy fizettünk – pedig a férjem már indulás előtt előkészítette a 16 lejt kettőnknek, hogy ne tartsa fel a járatot –, mert nem volt jegyünk. Nem elég, hogy azt a kevés nyugdíjas utazási kedvezményt sem tudjuk érvényesíteni, amit az állam ad – kérdeztem, azt mondták, nem foglalkoznak –, még át is vernek! Pró­báltam panaszt tenni a buszállomáson, azt mondták, semmi közük hozzá, s amúgy sincs bizonyítékunk. Kaptam egy telefonszámot a cég székhelyéről, de csak a fax kapcsol be, ezért fordulok a nyilvánossághoz. Szerintem az ilyen alkalmazott a munkaadóját is átveri, nem csak az ügyfeleket!
OLÁHNÉ MIKLÓS MÁRIA, Barót. Június 18-án ünnepeltük 45 éves érettségi találkozónkat, a korondi középiskola egykori első végzősei. Ünnep volt 45 évvel ezelőtt Korondon az első líceumi végzősök szárnyra bocsátása, de 45 év után is, mikor már szabadon lehet beszélni az akkori eseményekről. Az osztályfőnöki órán ismét kilencedikesek lettünk, gyermekek, akiknek osztályfőnöke, Czegő Zoltán tanár úr egész életünkre szóló útravalóval töltötte meg akkor még üresecske tarisznyánkat. Neve az évek során fogalommá nemesült számunkra, s végtelen volt lelkesedésünk, hogy újra és végleg itthon köszönthetjük. Ismertük zaklatott életútját, mégis hozzá fordultunk iskolai és magánéleti gondjainkkal, és mindig került megoldás. Mi gyümölcsöztettük az egykori tanításokat, s ha életünket osztályozni kellene, nem vallana velünk szégyent a tanár úr.
ANTAL ENIKŐ, Kőröspatak. A Háromszék június 21-ei számában az utolsó oldal közlekedési rovatában az jelent meg, hogy az autójával felborult férjem megtagadta a vérvételt a kórházban. Hát ez nem igaz, én magam fizettem ki a vérvételi díjat, 160 lejt, ezt számlával is tudom igazolni. A második rend vért is levetette volna, de azt mondták, arra nincs szükség. Az már 360 lej lett volna.
N. N., Sepsiszentgyörgy. Örvendetes ez az utcafelújítási láz, de már második éve az az érzésem, hogy ott is foltoznak, ahol gödör sem volt. Elég sokat autózom a városban, ismerek néhány döccenőt, de pár, idén javított szakaszon nem emlékszem egy kátyúra sem, csak úgy csodálkoztam, mikor felmartak egy-egy aszfaltcsíkot. Persze nem tudom bizonyítani, hogy csak a munka kedvéért dolgoztak, hiszen kinek jut eszébe lefényképezni az ép útburkolatot, hogy holnap hátha feltépik? Talán nem is tettem volna szóvá, de most olvasom, hogy a Horgász utcát felújítják – hát azt tavaly aszfaltozták le, csak idén a közüzemek feltörte, teljes hosszában, s néhol keresztben is. Jó lenne, ha jobban átgondolnák az ilyen, feltehetően nagy értékű beavatkozásokat, hiszen a rossz sorrend kidobott közpénzt jelent, amit jobban is fel lehet használni, például egy másik utca korszerűsítésére.