Bordi Zsigmond Loránddal a Csernátoni Csonkatorony – Ika vára – helyreállításának mikéntjeit osztjuk és szorozzuk, s egyszer csak hipp-hopp, mintha egy történeti monda cselekménybonyolításának balladai homályba bújtatott csomópontjához érkeznénk, a régész meseszövésének színhelye áttevődik az Ojtoz völgyébe, ott is a Tölgyes patakának torkolatához, és beszélgetőtársam azt kezdi fejtegetni, 1000–1500 lejnyi támogatásra lenne szüksége ahhoz, hogy az ottani római őrtorony topográfiai felmérését elkészíttessék, és a kolozsvári egyetemi hallgatók archeológusnak készülő csoportjával az őrtorony körüli régészeti feltárást elvégezzék, mert másképp a vízmosásos erózió folytán az egykori torony maradék leletanyaga is eltűnik, pedig ez a feltárás perdöntő lehetne az Ojtoz völgye egész történetének újragondolásában.
A régész észreveheti a tekintetemben bujkáló kérdőjelet, mert magyarázni kezd: a rómaiak ott és oda építettek őrtornyokat, ahol nem vezettek kiépített utak a hegyszorosokon át, de a völgy földrajzi adottságai révén potenciálisan átjárhatóvá tehető lett volna, mint ahogyan ez a későbbi évszázadok folyamán meg is történt. A Tölgyes patakánál őrséget működtettek tehát, hogy ne érhesse keleti irányból meglepetés a birodalmat. A berecki római kasztrum helye is ismert, dr. Székely Zoltán kutatóárkokat ásott csupán ezen a helyen, és a komplex feltárás itt is várat magára. Meglehet, hogy a berecki kasztrum és az őrtorony leletanyaga újraíratná az Ojtoz völgyének hadászati történetét, mert megeshetett, hogy Mátyás nem is ezen a szoroson indult a moldvai útra, amelyen Ştefan cel Mare csapatának moldvabányai (Baia) éjszakai rajtaütése számára balul ütött ki. Ez a völgy, feltételezhető, hogy a hadak számára akkor átjárhatatlan volt.
A Rákóczi-vár későbbi, a 15. században, 1467–1474 között épült. A részben helyreállított falmaradványok lőrései alapján meg lehet állapítani, hogy a fal a lőfegyverek elterjedése után készült, s a völgy alsó szakasza felől esedékes támadásokat volt a feladata kivédeni.
Ha ez a feltevés az őrtorony maradványainak feltárása révén igazolást nyerne, akkor ez cáfolná azt az állítást is, amely a római–román történelmi folytonosság egyik alaptétele, az tudniillik, hogy az Ojtozi-szoros a római korban Erdély és Moldva között az átjárást lehetővé tette. Más szóval: történelmi mítoszok fala omlanék le.
Beszélgetésünk végén kapcsolok, hogy ez a Csonka torony mellőli ojtozi kiruccanás nem is volt kitérő, logikailag együvé kapcsolja az, hogy az Ika vára körüli ásatásokat és a restaurálás elkezdését a csernátoni polgármesteri hivatal finanszírozta – a kérdés az, hogy vajon akadna-e olyan székelyföldi, talán berecki vállalkozó, a berecki polgármesteri hivatal, akik az őrtorony körüli topográfiai felmérést finanszíroznák, s akik a leendő régészek archeológiai leletmentését, akár az elszállásolás és az étkeztetés biztosításával támogatni tudnák?
Bennünket azért is érdekelne ennek a feltárásnak az eredménye, mert a Tölgyes pataka melletti őrtorony egyik pillére lehetne – a berecki római kasztrum és az ojtozi Rákóczi-vár mellett – az ojtozi telephelyen tervezett Ojtoz völgye a hadak útján nevű katonatörténeti múzeumnak.
.jpg)
