A háromszéki polgármesterek nem támogatnak semmiféle olyan közigazgatási átszervezést, melynek során a székelyföldi megyéket külön régiókba sorolnák. Vallják: megmaradásunk, identitásunk megőrzésének záloga az, hogy a magyarok többségben éljenek egy közigazgatási egység határain belül. Ugyanakkor tapasztalatból mondják, hogy rossz megoldás lenne a községek összevonása, a kisebbek innák meg a levét az átszervezésnek, hiszen nem tudnának fejlődni a nagyobb községközpontok árnyékában.
A Székelyföld-ellenes hisztéria elsodorta a Kökösnél felállított táblát
Naponta újabb és újabb változatok merülnek fel az ország területi-közigazgatási átszervezésére: a nagyobbik kormánypárt a jelenlegi fejlesztési régiók mentén nyolc mamutmegyébe tömörítené a jelenlegieket. Ez esetben Kovászna megye Hargita, Maros, Fehér, Szeben és Brassó megyével kerülne egy közigazgatási egységbe. Néhány napja kompromisszumos javaslatot villantottak fel: az államfő elképzelése szerint Kovászna és Hargita megőrizné jelenlegi státusát, azaz lenne két kis megye a nyolc óriási közigazgatási egység mellett, ugyanakkor Maros megyét Fehér, Szeben, Brassó mellé csapnák. Sajtóinformációk szerint felmerült az a változat is, hogy a három székelyföldi megye Brassóval közösen alkosson egy régiót – ezt a lehetőséget utóbb cáfolták az RMDSZ képviselői. Összeállításunkban azt kérdeztük háromszéki polgármesterektől, az említett lehetőségek közül melyiket tartanák a leginkább elfogadhatónak.
Brassó nyomása
Sánta Gyula, Kökös: Identitásunk megőrzése szempontjából mindenképpen Hargita, Kovászna és Maros megye együtt maradását szorgalmazom. Még ha gazdaságilag nem is a legszerencsésebb, bárkihez csatolnak, nem tud megmaradni a magyarság.
Balogh Tibor, Kézdiszentlélek: Ha a három lehetséges változat közül kell választani, akkor mindenképpen a három székelyföldi megye és Brassó társítását látom a legelfogadhatóbbnak. Kizárt, hogy olyan megoldás szülessen, melyben a Székelyföld egy tömbben maradna meg, ebbe a román pártok nem fognak beleegyezni. Brassó közel esik a Székelyföldhöz, hatvan kilométer ma már nem távolság. Ha Maros megyét leválasztják a Székelyföldről, az hosszú távon az ottani magyarság beolvadásához vezethet.
Brănduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola: Jómagam azt a változatot támogatom, amit az RMDSZ is elfogad. Nem szabad lemondani az egységes Székelyföldről. A székelységet egy tömbben kell megtartani. Ha megmarad egyben a három székely megye, akkor még a Brassó megyével történő "kényszerházasságot" is el tudom képzelni, ha jobb megoldás nem születik a szombati SZKT-ülésen.
Sikó Imre, Bölön: Kovászna, Hargita és Maros megye együtt maradását támogatom, ha nem lehet, akkor Hargita és Kovászna megye alkossa az új megyét, de szigorúan Brassó megye nélkül, mert az már nagyon elrománosodott. Mi ott, a végeken érezzük, mekkora nyomást jelent a brassói románság. Az lenne jó, ha tömbben maradna a magyarság, mert ha nem, felhígulunk.
Nem vagyunk szegények
Kis József, Zágon: Még azt sem tudjuk, tényleg komolyan gondolják-e a jelenlegi megyerendszer megváltoztatását, vagy minden csak pletyka, esetleg diverzió. Az SZKT-ülés után beszélhetünk konkrétumokról, ott fog eldőlni, mi is a legjobb a magyar többségű megyéknek. Az mindenképpen rossz előérzetet kelt, ha egyesek nem ismerik el a történelmi Székelyföldet. Valami nincs rendben, valakik valamiért a történelmet akarják meghamisítani. Az amúgy is megcsappant romániai magyarságot nem kellene beolvasztani. Ha így haladunk, és nem lesz mielőbb lényeges változás, történelmi régiókat fognak szétverni, még arra is sor kerülhet, hogy nevet kell változtassunk.
Kasléder József, Málnás: Nem támogatom az átszervezést. A jelenlegi felállás emberközelibb, mint a nagyobb régiók. Nem értek egyet azokkal a kijelentésekkel, amelyek naponta elhangzanak, hogy Kovászna és Hargita megye nagyon szegény. Mi tudjuk, hogy nagyon gazdagok vagyunk, például altalajkincsben. Valakik elvisznek valamit, s mi nem kapunk semmit belőle? Hagyják, hogy éljünk így szegényen, de éljünk meg magunkban!
Ádám Attila, Zabola: Minden logikának ellentmond, hogy új, nagyobb megyéket hozzunk létre a meglévő közigazgatási egységek összevonásával. Nem helyénvaló átszervezni olyan megyéket, amelyek életképesek, pénzt termelnek. Legjobb lenne, ha maradna a jelenlegi felállás. Ha mindenképpen változtatni kell, akkor szerintem Kovászna, Hargita és Maros megyének kellene egy új, nagyobb egységet alkotniuk. Azonos identitással rendelkeznek vallási, kulturális, nyelvi szempontból. A három megye összevonásával megerősödhetne a közösség. De, ismét mondom: a jelenlegi struktúrákban is lehet élni. Kevés pénzzel is jobban nézünk ki, mint sok gazdagabb megye. Értelmetlen ez az egész átszervezési dolog, valószínűleg egyebekről akarják elterelni a figyelmet. Arra gondolt valaki, mi lesz a mostani megyei tanácsok, prefektúrák, decentralizált intézmények alkalmazottaival?
Fodor Imre, Illyefalva: Az átszervezés elhamarkodott lépés lenne. A gazdasági régiósítással egyetértek, de a közigazgatási átrendezéssel egyáltalán nem. Szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy a román fél elfogadja a mi régiófelosztási verziónkat. Inkább amellett tartanék ki, hogy a jelenlegi közigazgatási egységek, a megyék maradjanak meg.
Bardocz Csaba, Bacon: Az elhangzott változatokból a Székelyföldön élő magyaroknak a legmegfelelőbb az, ha Kovásza, Hargita és Maros megye együtt marad. Ha nem lehetséges, akkor legalább Hargita és Kovászna megye legyen együtt, hogy nagyobb magyar tömb maradjon, ami megmaradásunkat biztosítja.
Dálnoki Lajos, Réty: Kovászna, Hargita és Maros megye maradjon együtt. Ha nem lehet, akkor Hargita és Kovászna megye legyen együtt. Úgy tudtuk megőrizni nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat, hogy többségben vagyunk. Magyarországon a Szerbiával határos Liptó községben tapasztaltuk, hogy az ottani őslakók beolvadtak a többségi nemzetbe. Mi nem akarunk itt beolvadni a többségi nemzetbe! Meg akarjuk őrizni a folytonosságot. Maradjanak meg hagyományaink, nyelvünk, kultúránk.
