Nem sok dokumentum maradt fenn arról, hogy mikor és miként jutott tudomásukra Háromszék és a többi székely szék jobbágyainak-zselléreinek a robot megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás híre. 1848. április 2-án Csernátonban, június 20-án az Erdővidékkel szomszédos Alsórákoson értesülnek róla. Háromszék is számon tartja a csernátoni eseményt, Alsórákos magyarsága pedig minden évben ünnepet ül a nap emlékére, s ezt Szabadság napjának, Kicsi pünkösdnek nevezik.
Ünneplők Alsórákoson a történelmi hárs alatt
Előzmények
Dr. Egyed Ákos történész-akadémikustól tudjuk, hogy a bécsi és a pesti forradalom híre néhány nap alatt már Erdélybe érkezett, s ez váltotta ki, fokozta fel a határőri szolgálattal terhelt székely katonarendek megmozdulásait mifelénk is. A szélekre, Délkelet-Erdély peremére azonban lassabban jutott el a hír.
A főnemesség vagyonharácsolása miatt felzúdult nép a forradalom idején megkísérelte önhatalmúlag orvosolni panaszait. Torján le akarták mészárolni a nemeseket, Kézdiszentléleken egy nemest halálra vertek, és kezdték visszafoglalni a földeket, Albisban, Futásfalván, Csernátonban pedig az uraság szénafüveire hajtották a marhacsordát. Határőri mozgalmak jelentek meg, Ozsdolán erdőt foglaltak, Feldobolyban megtámadták a helyettes királybíró bennvalóját. A nemesség nemzetőrséget szervezett, hogy védekezhessen. Rétyen a jobbágyok megtagadták a robotot, összeesküdtek a nemesi családok elpusztítására. Zalánban egy huszárkatona a szolgálat megtagadására buzdította a népet, "ingerelte az úrbéreseket". Az alsórákosi Bethlenfamília is részese volt a lázongásoknak, a zsellérektől lakott Mikóújfaluban az elöljáróság intézkedett a grófi birtokok felosztása felől, felparcellázták az irtványföldeket.
Csernátoni kihirdetés
Itt nemes Cseh Ignácz kúriája környékén (most Csáki Béla lakása és vendégház) peregtek az események. 1848. április 2-án ennek a kúriának az udvarán gyűlt össze Háromszék szabadelvű nemességének kétszáz képviselője. Horváth Albert főkirálybíró itt jelentette be a szék közgyűlésének összehívását április 11–12-re Sepsiszentgyörgyre, 1848. május 30-án pedig az alsócsernátoni népgyűlésen nagyszámú jobbágy és katonarendű nép gyülekezett, ahol Felső-Háromszék küldöttjeinek jelenlétében Pünkösti Gergely határőrtiszt kihirdette a jobbágyi terhek eltörlését.
"A csernátoni múzeumban egy, az eseményekkel kapcsolatos dokumentum látható – tájékoztatott Haszmann Pál muzeológus –, és adatunk van arról, hogy Végh Ábrahám százados 257 nemzetőrt toborzott az események idején a faluban. Még ma is ismert a nép körében az ,,egzercirplacc" elnevezésű hely, ahol gyakorlatoztak. Uzon büszke lehet arra, hogy nálunk a katonarendűek és a jobbágyok jelenlétében éppen Pünkösti Gergely, Uzon fia hirdette ki a jobbágyi terhek megszüntetését."
Csernátonban 2006-ban márvány emléktáblát helyeztek el a ház homlokfalára, amelyen ez a szöveg olvasható: 1848. május 30-án ebben a házban, nemes Cseh Ignác úr kúriájában gyülekeztek a felső-háromszéki küldöttek. Ezen az alsócsernátoni népgyűlésen hirdette ki Pünkösti Gergely határőrtiszt a jobbágyi terhek eltörlését. Idén is ennél az emléktáblánál emlékeztek a jeles történelmi eseményre.
Alsórákosi megemlékezés
Június 20-án, "pünkösd utáni hétre következő hétfőn" is istentiszteletre gyűlt össze itt a nagyszámú székely magyarság. A történelmi jelentőségű eseményhez kapcsolódó szószéki szolgálatot Szabó József helybeli unitárius lelkész végezte, imádkozott Barát István alsórákosi református lelkipásztor. A padokban a helyiek mellett a környék zarándoknépe ült, sokan Brassóból, Háromszékről, beszédet mondott Kovács Attila, a Brassó megyei tanács alelnöke. A templom előtti ősi hársfa alatt, mint minden évben, felhangzott a Silentiums, egy kősziklára állva a 75 éves Zsigmond István mondta el a Rákosi Szabadságnap ünnepének történetét, amit maga foglalt rímekbe.
Álljon itt az események története, néhai dr. Imreh Barna református lelkész, helytörténész leírása szerint. ,,Pálszegiben az úthoz közel dolgozók kocsizörgésre lettek figyelmesek. Az utas, amikor a Turzonon beereszkedve megpillantotta a robotolókat, kiszállt kocsijából, feléjük indult. Idevaló fiú volt, a Huszár család sarja, lelkész Kolozsvár környékén, öreg szülei látogatására jött haza. Felháborodott a jogtalanságon, hogy a népet még mindig úrdolgára hajtják, felvilágosította véreit, hogy már március 15-én eltörölték a jobbágyságot, és máshol már él a nép szabadságával: a föld, a telek tulajdonukban van, és nincsen többet tized, és nem kötelező a robot. Az örömhír futótűzként terjedt el az egész határon. Munkaszerszámaikat vállra vetve egy emberként indult a nép a határ minden részéről hálaadásra az Isten házába, mindenki: magyarok, románok, reformátusok, unitáriusok a tágas református templomba. Munkaszerszámaikat nekitámasztották a templom előtti öreg szádokfának, s örömkönnyes szemmel lépték át a templom küszöbét, megköszönni Istennek a szabadítást. Petre Mózes, az akkori lelkész beszédében az új ünnepet Kicsi pünkösdnek nevezte el, mert – úgymond – ezen töltetett ki Alsórákos népére Isten szabadító Szentlelke..."
A múlt század hatvanas éveiben a diktatúra ellenére is a mindenkori hétfői napon szünetelt a munka, és a református magyar templom padjaiban ott ültek a szomszédos mátéfalvi idős románok is, akik ismerték még a magyar nyelvet, és tudták, 1848-ban Erdélyben nemcsak a magyar, hanem a román jobbágyok is felszabadultak.
Hétfő délután a kultúrotthonban történelmi fényképkiállítást nyitottak, együtt a szomszédos erdővidéki Felsőrákos képanyagával. Alsórákos ünnepe egyre ismertebbé válik a délkelet-erdélyi magyarság körében, s amolyan protestáns búcsúvá, zarándoklattá nőtte ki magát.
Szeretettel köszöntjük 75. évét töltő munkatársunkat, Kisgyörgy Zoltánt.
A Háromszék szerkesztősége
