Románia európai igényekhez igazítása közigazgatási vagy legalábbis gazdaságirányítási szempontból küszöbön áll, ez lenne a régiósítás. Hogy ezt az államfő vagy egy szervezet a maga javára kívánja kiaknázni – az igaz lehet, de hát nem politikus, aki nem a maga vagy pártja malmára akarja hajtani a vizet.
De az államfői szubjektív szándékok kevésbé fontosak. Az a meghökkentő javaslat, amit első lépésének másnapján tett, nevezetesen, hogy az RMDSZ-nek tett engedményként két székely minimegyét megőrizhetne az erdélyi magyarság, nos, e különben alighanem halva született változat, elfogadhatatlansága ellenére, jelentős mozzanata lesz a további fejleményeknek. Nem azért, mintha nem csapdába helyezett csaléteknek, mások szerint a sok hátrány miatt valóságos büntetésnek szánták volna – hanem a mögötte meghúzódó felismerésnek tulajdoníthatóan, mely ezek szerint a román politikai elit egyes mérvadó köreiben már megkerülhetetlen szempontnak számít. Arról van szó, hogy ráébredtek, nem fogják tudni az ország átszervezését a kisebbségi kérdés megkerülésével átvinni. Az új európai uniós geopolitikai erőtérbe kerülve akarva-akaratlan számolniuk kell azzal az érvvel, mely a kisebbségek előnytelenebb helyzetbe taszítását nem javallja, illetve tiltja. Băsescu ajánlata e szemszögből nemhogy nem nagylelkű, hanem kimondottan a kevésnél is kevesebb és csalóka, de a magyar művelődési és területi autonómiáért folyó harc szempontjából jó hír, és megvan a maga súlya.
Mert noha évekig eltarthat még, nem csupán az ország régiós átszervezése áll küszöbön, hanem a kisebbségi emancipációban is pozitív fejlemények várhatóak, a kettő ugyanis elválaszthatatlan akkor is, ha a magyarság történetesen nem lesz épp kormányon, és nem áll majd fenn a kísértés, hogy holmi kis hatalmi előnyökkel próbálják meg beetetni.
Az európai uniós jog mai gyakorlata számunkra új geopolitikai realitásként működik, a régi beolvasztási praktikák folytatása hagyományos formában lehetetlen – ezt tette nyilvánossá a vita látványos fordulata.