Péntekről szombatra virradólag három szárazajtai gazdának okoztak kárt a medvék. A legsúlyosabb veszteség Incze Andrást érte: 71 juha elpusztult, nyolcnak nyomát sem lelik, és tizenegy állat megsebesült, százhét állatot pedig csak másnap találtak meg. Egy másik esztenára a medvének nem sikerült betörnie, ám egész éjszaka támadta a karámot, egy, a falu szélén álló háznál pedig négy kaptárt vert szét.
Alig múlt éjfél, amikor a medve megtámadta Incze András juhait: beugrott a kosárba, ahol nyomban öldökölni kezdett, majd miután a megrémült állatok kitörtek, utánuk eredt. A juhok egy részét szó szerint futtában terítette le, míg több tucatot egy árok felé hajtott, amelybe beleesvén vagy halálra taposták egymást, vagy megfulladtak. "Gyermekként a juhok mellett nőttem fel, évekig mégsem láttam egyetlen medvét sem, most pedig fényes nappal sétálnak a bocsaikkal, és bejönnek a faluba. Mondom én: több a medve, mint a nyúl! A hatóságokat pedig jóformán nem is érdekli, hogy mi történik velünk. Ha nem jön ki Bardocz Csaba polgármester, és nem szól személyesen a megyei vadászegyesületnek és a környezetvédőknek, hétvége fejében nem jönnek felmérni. Valahogy mégis kijöttek, megnézték az elhullott állatokat, de nem szóltak semmit, így csak reménykedhetem, hogy szó nélkül megtérítik a kárt, s nem kell perelnem velük. Amúgy megjegyzem: a múlt hónapban azért büntetett ötszáz lejre a vadászegyesület, mert a saját területemen, saját állataim mellett háromnál több pásztorkutyát tartok. Most azt mondják, segítenek, villanypásztort szerelnek a kosár köré. Tudatában vannak egyáltalán, hogy azt egy medve pillanatok alatt szétszedi? Értem, nem tehetünk semmit, mert védett állat a medve, de – kérdem én – az ételt és ruhát adó juhok miért nem védettek?" – fakadt ki a gazda.
Szárazajtán nem megy ritkaságszámba a medvetámadás: négy esztendeje szinte emberéletet is követelt a vadállatok túlszaporodása és túlzott védelmük.