Farcádi Botond
Aligha lehetne vitatkozni Traian Băsescu tegnapi, parlamentben elhangzott kijelentéseivel, melyek szerint túl sokba kerül Romániában az államigazgatás, a különféle, egymással párhuzamosan működő állami ügynökségek pénzt, erőforrást szívnak el, bürokráciát és korrupciót gerjesztenek.
Abban is igaza lehet az államfőnek, hogy ezek az állami hivatalok sok esetben akadályozzák az önkormányzatok munkáját, a különféle engedélyekért, hivatalos iratokért folyamodó vállalkozók, közemberek pedig a maguk bőrén érzik, mit is jelent az ügyintézés az állam különféle hatóságainál.
Az elnök szavai azonban mégis hiteltelenül csengnek. Nem csupán azért, mert immár három éve beszélnek erről mindenféle kézzelfogható eredmény nélkül – elég csak arra gondolnunk például, hogy a nagy decentralizációs szólamok közepette még az ifjúsági táborokat vagy a sportbázisokat sem adták át a helyi tanácsoknak –, hanem azért is, mert jelenleg ez fölöttébb felületesnek, a régióátszervezési kísérlet meghiúsulása utáni kihátrálási kísérletnek tűnik. Nehezen elképzelhető, hogy csak most ébrednek rá, mennyi anyagi forrást emészt fel az államapparátus finanszírozása, és az is kérdéses, választások előtt alig egy évvel lesz-e bátorsága a hatalomnak végrehajtani egy ilyen horderejű reformot, amely fizetéscsökkentéssel, leépítésekkel – tehát szavazatveszteséggel jár. Ellentmondásos az is, hogy miközben Băsescu a hatóságok számának csökkentése mellett száll síkra, hírlik, a kormány újabb minisztériumot vagy ügynökséget hozna létre, amely kizárólag az uniós alapok lehívásával foglalkozna, négy évvel az EU-csatlakozás után ugyanis egyértelművé vált: országunk nem tudott élni a brüsszeli pénzek kínálta lehetőséggel. Mi több, azt a kevés lehívott pénzt sem szabályszerűen használták fel – mint arra az Európai Bizottság legutóbbi értékelése során fény derült –, és emiatt az infrastruktúra-fejlesztési programok finanszírozását két hónapra fel is függesztette Brüsszel.
Kapkodás, fejetlenség, zűrzavar jellemzi a kormányoldal megnyilvánulásait, és ez jelzés értékű lehet: az ország vezetőinek kétségbeesésén kívül azt sejteti, talán mégsem mennek oly jól a dolgok, miként azt miniszterelnökünk jó néhány hónapja harsogja, talán sokkal súlyosabb Románia helyzete, mint azt elismerik.
Csakhogy ez esetben sem arra lenne szükség, hogy a szekeret a lovak elé fogva mindenféle hangzatos kijelentésekkel etessék a lakosságot, hanem jól megalapozott, nem csupán politikai megfontolásból született döntések kellenének, amelyek szakmai szempontból is helytállóak. Amíg azonban pontosan ezek hiányoznak, felmerül a gyanú: újabb porhintés az ügynökségek átszervezése is?
