Bűnbakot ugyan lehet keresni tucatjával, hogy mi okozta az idei érettségi minden eddiginél botrányosabb, szégyenteljesebb és bukási csúcsot döntő kimenetelét, de ebből a mélységből, ahová a hazai oktatás süllyedt, csak teljes vérátömlesztéssel lehet kievickélni.
Önmagában sem törvény, szaktudás, hozzáállás, elhivatottság, sem a jelenleginél jóval átgondoltabb intézményi hálózat, a különböző szakokra szabott, megkülönböztetett tanterv és követelményrendszer nem húzza ki a méregfogát annak a pedagógiai slamasztikának, amelybe kergetjük két évtizede gyermekeinket. Csak mindezek együtt, kellő politikai akarattal megspékelve segíthetnek kilábalni a kormányokkal, miniszterekkel együtt folyton változó, koncepciótlan zűrzavarból. De lássuk, mi történt valójában.
Országosan tíz érettségizőből több mint négy megbukott, Háromszéken tízből közel hat, több megyében vannak iskolák, ahol egyetlen diák sem érte el az átmenő átlagot. A szakközépiskolák és elméleti tanodák diákjainak felkészültsége, így eredménye is akkora távolságra van egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis ugyanazzal a mércével mérik őket, de még tanáraikat is. Nos, ha "csak" ennyi lenne a baj, tán reménykedhetnénk, hogy az iskoláknak a tanárok alkalmazásában önálló jogot biztosító új oktatási törvény előbb-utóbb meghozza áldásos hatását ezen a téren. De ennél sokkal többről van szó. Mert miként lehetséges, hogy a minden korábbinál agyonszervezettebb érettségin félreérthető volt a román írásbeli tétel, rosszul fordították a kémia és a történelem feladatsorokat, informatikából összekavarták a tételtípusokat, valamint a vizsgatermek bekamerázása, néhol a vizsgázók megmotozása ellenére több iskolában százával találtak azonos dolgozatokat? Ecaterina Andronescu volt oktatási miniszter szerint elrontották azt, amit ő jobbított a rendszeren, Oana Badea államtitkár nem vállal felelősséget a botrányos kudarcért, mondván, ez nem az ő vizsgája (?), Daniel Funeriu tárcavezető pedig amiatt érzi magát "módfelett kellemetlenül", mert a fiatalok nem értik meg, hogy eredményt csak munkával és nem puskázással lehet elérni. Jobban fáj neki a hat és fél száz érettségiző, akit csalás miatt kicsaptak az érettségiről, mint a közel kilencvenezer bukott. Szó, ami szó, fura ez a minden jó ízlést mellőző érzékenység. De csodálkozni semmiképpen nem lehet ezen, mert ilyen az egész rendszer. Erre a szekérre nem érdemes felülni, ezt úgy, ahogy van, fel kell borítani. Akkor talán a lovak is tudják majd, merre van az előre.