Elzárva a külvilágtól
Alig ismertünk rá régi riportalanyainkra, mindenki felháborodottan hozakodott elő gondjaival, a falubajokkal. Jó ez így, csak éppen valakinek vállalnia is kell némi felelősséget: "mondom, de nevemet nem adom!" – hangoztatták. Zalánpatak elzárt a világtól, megnémult a Romtelecom-hálózat, elloptak a kábelből – ecsetelték –, nem került meg a tettes, biztos, hogy nem is fog megkerülni soha, mert máshol sem történt meg. Nem tudunk érintkezni a távolban élőkkel, s a hegyek miatt a mobiltelefonok sem működnek úgy, ahogyan azt szeretnénk!
– Két gyermekem van, de ha beszélni akarok velük, ki kell mennem a Határútba vagy a Kerekdomb-tetejére. Egyik most végezte a kilencediket, a másik végzős a kereskedelmiben – magyarázta Tímár Éva.
– Nekem az a kérésem, hogy Zalánpatakára teremtsenek telefon összeköttetést – nyilatkozta Józsa Lenke. – Még egy darab földet is felajánlanék ennek érdekében. Építsenek erősítő-tornyot a mobiltelefonoknak. Két unokám van, és tűrhetetlen, hogy felőlük ne kapjak hírt.
– A fiam Németországban dolgozik. Nor­mális, hogy beszélni akarok vele néhanapján. Ki kell menjek Köhösfejére, a hegyre, hogy kapcsolatot tudjak vele teremteni – mutatja Orange hálózatban lévő telefonját id. Kasléder János (képünk).

– Csak Csuklyon tetejéről tudok én is telefonálni. A család, édesanyám, testvéreim Málnásfürdőn élnek – panaszkodott Szép Szende. – A múltkor a szomszéd bácsi nagyon beteg volt. Nehéz volt mentőt hívni, mert ki kellett menni a hegy tetejére. Ha komolyabb baja lett volna, ki sem bírta volna, mert órák múlva ér ki ide a mentőkocsi.

Szép Szende
– Mi már senkinek sem hiszünk. Elhangzott a televízió híradójában, én is hallottam, hogy szerelnek valami erősítőt ide, a hegy tetejére, mert a herceg sem tud beszélgetni, ha idejön. No, gondoltuk, akkor lesz itt is térerő, mert tán Băsescu elnök is tud róla, és megígérte, hogy egy hét alatt intézkedik. Abból sem lett semmi, rég eltelt az a hét. A polgármester is próbálkozott, de az sem volt elég a boldogsághoz – panaszolták az utca közepén, és erősítette meg Kádár Ilona.

Az új iskola két tanítója

– Jobb, ha nem tárgyaljuk az iskolával kapcsolatos dolgokat – nyilatkozta Maczkos Piroska, aki második éve tanítja az itteni maroknyi gyermeket. – Nem volt gond nélküli a lepergett két esztendő, de erről hadd ne emlékezzem. A gyereklétszám miatt pedig nehéz volna megjósolni, miképpen kezdjük meg majd az új tanévet. El kell hinni: ha kevés a gyerek, a pedagógusnak több ideje jut a magyarázatra, többet kap a gyermek, és nem hinném, hogy a szülők ne lennének megelégedve tevékenységünkkel, értem ez alatt az óvónő kollégát is.

– Vannak itt még ennél nagyobb bajok is – szólt közbe Kádár Ilona, a zalánpatakiak Ilus nénije. – Van itt nálunk három egyesület, olyan megosztatlan erdőbirtokosságféle. Kitermel­tettek onnan Vinci Zoltán baconi vállalkozóval jó sok fát, de sajnos, mi, akiknek abban része van, egy lejt sem láttunk belőle! Hol az a pénz? Nekünk abból miért nem jár? Meg­mondjam-e, hogy mennyibe kerül nekem egy havi orvosságom? Kell a pénz. Azt mondják, hogy letiltatta a polgármester s Pusztai törvénybíró úr: de milyen jogon?! No, ezt bogozza ki!
Az érem két oldala
Az ügyben megkerestük Kasléder József polgármestert is, akit egyébként régóta foglalkoztat ez a jellegzetesen zalánpataki tulajdonjogforma, a megosztatlan magántulajdonban lévő erdő- és erdős legelő birtoktestek, amilyenhez hasonlóról ezen a vidéken nem hallottunk.
– Szerintem éppen emiatt, az egyedi jellege miatt nem kaphatott helyet a földtörvények ún. mellékleteinek típusnyomtatványában ez a tulajdonforma, mert ilyent nem is ismertek az iratokat összeállító jogászok, főleg nem Bukarestben. Így annak idején a helybeliek sem tudták feltüntetni a mellékletekben. Azok, akik húsz évvel ezelőtt az akkori községi földosztó bizottságban dolgoztak. Bonyolult ez a kérdéskör. Három területen körvonalazódott ez a közös vagyon, mindeniknek vezető megbízottja, elnöke van.

Farkas József, Zalánpatak krónikása

Egyiknek Farkas József, a másiknak az időközben elhalt elnök helyettese, Préda Vilmos alelnök, a harmadiknak Kasléder Albert, aki az összehívott megbeszéléseken, nem tudni, milyen meggondolásból, nem óhajtotta képviselni az ügyet. A tulajdonosok egy csoportja felvette a kapcsolatot Székely mérnökkel, a Hatod Magánerdészet vezetőjével, és Pandele mérnökkel, aki az állami erdészetet képviselte, s a Málnás községi földosztó bizottság tudta nélkül – beosztásom révén egyébként annak én vagyok az elnöke – bejegyeztették a törvényszéken a jogi társulásokat, birtokleveleket szereztek mindhárom terület tulajdonosai számára. Sajnos, a birtoklapokon sok a tévedés, és a bejegyzett tulajdonosoknak még tíz százaléka sem tagja a három társulás valamelyikének. Szerződést kötöttek az említett magánerdészettel, és elkezdtek termelni. Én ezt törvénybe ütköző cselekedetnek minősítettem. A tetemes mennyiségű fa ellenértékéből a tagok nem kaptak semmit! Ekkor keresett meg több tulajdonos, akikkel közöltem, hogy csak akkor vagyok hajlandó tisztázni az ügyet, ha ők is támogatnak. Bonyolult az ügy – ismerték el, de kérték, valaki oldja meg. Közgyű­lést hívtam össze, ahol támadások értek, s a pa­naszos falusfeleim többnyire hallgattak. Felje­lentést nyújtottak be a prefektushoz, onnan azt a választ kapták – ami hozzám is megérkezett –, hogy ezek a társulások nem jogosultak ezen területek adminisztrálására, de sajnos, azután is bélyegeztettek, most is vágás folyik az erdőkben. A Tekse és a Köhösfeji társulás elnöke – látván a helyzetet – közjegyző előtt kérte a birtoklevelek visszavonását, megsemmisítését, merthogy azok jelentős tévedéseket tartalmaznak. Többször beszéltem a prefektussal, aki megértéséről biztosított, és megígérte, segíteni fog a helyzet méltányos megoldásában, ugyanis jóhiszemű, de a törvényeket nem ismerő idős és ártatlan személyeket vontak be ebbe az erdővágásba. Így bizonyára mindenkinek kimérik majd a maga területét, és sikerül olyan tisztességes megoldást találnunk, hogy megnyugtassuk a kedélyeket, s akkor mindenki birtoklevelet kap majd a tulajdonáról. Nehéz egy ennyire elbonyolított és hibásan kezelt dolgot helyrehozni. A baj az, hogy a pénz elment, mert kifizettek belőle minden kötelező költséget, ami az erdőkitermeléssel jár. Ami engem illet: én egy nem létező pénzösszeget nem tilthattam le, arra nem adhattam parancsot, hogy kiosszák, nem is vagyok tagja a társulások egyikének sem. Meggyőződésem azonban, hogy ezt a dolgot méltányosan, közösen, törvénytisztelő módon meg lehet és meg kell oldani.

Megkerestük Vinci Zoltán nagybaconi vállalkozót, aki elmondta, hogy részéről a fakitermelés törvényesen folyt, s az eddig elszállított famennyiség ellenértékét a pénzügyi szabályok értelmében – részben – ki is fizette a társulásoknak. A Tekse társulás pénzét valóban zárolta a bank, de mivel annak elnöke meghalt, s megbízott nem volt, csak törvényes eljárás útján lehet felvenni a pénzt. A magánerdészet a törvények szerint járt el, a kitermelés jelenleg is folyamatban a többi területen – mondta.
Létkérdés az összekötő út
Ha az esős idő nem gördít akadályokat, mi is a Málnásfürdőt Zalánpatakkal összekötő új úton tudtunk volna átmenni a faluba.
– Mi a helyzet ezzel a munkálattal? – kérdeztük a polgármestert, sejtve, hogy Málnás­fürdő megvásárlása nyomán egyre kevesebb pénz jut az út folytatására. – Lesz-e telefonkapcsolata Zalánpataknak?
– Száraz időben ezen az úton járok át Zalánpatakra – mondta Kasléder József. – Egy­előre arra van vala­mennyi pénzünk, hogy fizetni tudjuk az út folytatásához szükséges tört kő szállítását. Érthető, hogy a nagyon fontos beruházásban a kivitelező jó szándékára is számítunk. Bízom benne, hogy ezt az utat idén járható állapotba hozzuk. Ami a telefonkapcsolatot illeti, nem sok jóval tudom biztatni falusfeleimet. Szemé­lye­sen vettem részt a kivizsgáláson, sajnos, a hivatalosságoktól még nem kaptam választ. A Romtelecom cég­nek lenne kötelessége vissza­állítani a kapcsolatot, ígéretet is kaptam tőlük, de érthetetlen számomra, hogy még nem intézkedtek, hiszen a rendkívül hosszú kábeldarabot még húsvétkor levágták.

Szénacsinálás, csak ha az idő engedi

– Nem is sejti senki, hogy milyen nehéz, valóságos küzdelem itt a zalánpataki ember élete – ecsetelte a mindennapokat Kasléder Albert katolikus gondnok. – Nem a fiatalokra gondolok, mert kevesen élnek itt. Annak nehéz, aki benne a korban, mert itt fizikai erőre van szükség ahhoz, hogy a természet adta kincsek, a föld, a kaszálók után, az állattartásból és az erdővagyonból meg lehessen élni. Nos, az erő egyre kevesebb, gyengébb. Innen ered a küzdelem, innen a panasz.