Ebben a korábban közepesen jó érettségi eredményeket felmutató iskolában tavaly egyetlen végzősnek sem sikerült a záróvizsgája, idén egy tanuló érte el a hatos átmenő általánost. A tömeges háromszéki bukás okairól tegnap iskolaigazgatót, tanárt, diákot kérdeztünk, s bár tanodánként más-más tanulságot lehet levonni, az elhangzottakon érdemes az érintetteknek elgondolkodniuk.

Az érettségi másik oldala: jó eredményekkel távoznak a mikós diákok

Lemond az igazgató
A Puskás Tivadar Szakközépiskola egyike azoknak a tanintézményeknek (ha éppen nem az egyedüli), ahol a tavalyi mélypont után valós elemzést és eredményjobbító stratégiát készítettek, és azt be is tartották, tanév közben többször meghúzták a vészharangot, a diákság mégsem okult belőle. A kérdés összetett, a kudarcért a tanárok is felelősek. Mindezekről Újfalvi István igazgatóval beszélgettünk, aki lapunknak elmondta, azt tartja tisztességesnek, hogy lemondjon, kérését iktatja a tanfelügyelőségen.
Újfalvi István: – Tragikusnak ítélem meg az eredményeket. A tavalyi rettenetes sikertelenség miatt komoly stratégiát dolgoztunk ki erre a tanévre, már szeptemberben alapos kivizsgálást végeztünk, és minden érintett osztályfőnök és szaktanár jelentést készített, amelynek alapján értékelést és egész tanévre kiterjedő ütemtervet dolgoztunk ki. Ismertettük az új érettségi programot, közös szülői értekezletet tartottunk a tanulók részvételével, megszerveztük a felkészítőket, bevontuk az iskola pszichológusát is, aki szóba állt a diákokkal, kérdőíveket osztott szét, felmérte a tanulók hozzáállását. Az első félév végén újból elemeztük a helyzetet, újabb szülőértekezleteket tartottunk, és nagyon reméltük, hogy meghozza az eredményt. Kérdőjelek akkor vetődtek fel, amikor tavasz felé közeledtünk, és az osztályfőnökök panaszkodtak, a tanulók egy része kinyilvánította, nem képes bepótolni a hiányosságokat, amelyeket még az általános iskolából hoztak magukkal, és később sem igyekeztek felzárkózni. Felkészítőket tartottunk, de azokon, sajnos, kevesen jelentek meg. Májusban biztattuk a diákokat, hogy van még idő, tanuljanak, románból próbaérettségit szerveztünk, de ott is gyengék voltak az eredmények, ennek dacára nem számítottunk arra, hogy ilyen rosszak lesznek a vizsgajegyek.
– Annál is inkább, mert az idei végzősök közül már a tanév végén kiszűrte az iskola a leggyengébbeket, aki nem oda való, az ne menjen érettségire. Nyolcvanegy diákból csak harminckilencet engedtek át, a többiek pótvizsgára maradtak. Ezek ellenére egy tanulónak sikerült az érettségije. Hogyan ítéli meg az iskola tanárainak munkáját?
– Összetett a dolog. A négy végzős osztályból egyik indulásból szakközépiskolai, egy esti és kettő a szakiskolai vonalon végezte a tizenharmadik osztályt. Nálunk a románon és magyaron kívül a matematika és a fizika a két fő érettségi tantárgy, utóbbi kettőt mind egyes fokozatú, nagy tapasztalattal rendelkező tanárok tanítják. Korábbi esztendőkben, évtizedekben sok jó képességű diákot készítettek fel az egyetemre. Magyar és román szakos tanáraink évente változnak, helyettesítők jönnek, akiket ősszel, tanévkezdéskor ismerünk meg, nem mi válogatjuk, a tanfelügyelőség helyezi ki őket.
– Milyen színvonalú tudással jönnek ide a gyermekek az általános iskolából?
– Jönnek jó diákok is, de nagyon sokan érkeznek óriási hiányosságokkal, akik még az írással, olvasással, szorzótáblával is hadilábon állnak. Meg kell nézni, mennyi hozzáadott értékre van szükség egy szakközépiskolában, hogy a diákot eljuttassuk az érettségiig. Korábban a leggyengébb tanulók csak a szakiskolákban tanulhattak tovább, ezek megszűnésével mindenki középiskolába iratkozik. Jelenleg azt tapasztaljuk a IX. és X. osztályokban, hogy ugyanott vannak nagyon jó tanulók és analfabéták is. Nagyon nehéz dolgozni ilyen körülmények között. Természetesen, ez nem mentség iskolánknak a gyenge teljesítményért, de azt gondolom, ha a megye szakközépiskolái mind egy helyen vizsgáztak volna, az eredményeink jobbak lennének. Az itteni bizottság teljes egészében betartott az iskolánknak, mozdulni sem lehetett, egyetlen szó útmutatás nem hangzott el, és ez nem így történt minden iskolában.

Fény derült a valóságra
Az eredményekről Nagy Gábort, a Mikes Kelemen Líceum kémia szakos tanárát, a Tanügyiek Szabad Szakszervezetének háromszéki elnökét is megkérdeztük.
– A katasztrofális érettséginek összetettek az okai. Az oktatás zaklatottsága is szerepet játszik ebben. Zaklatottak a tanárok és a diákok, a tananyag pedig mind felépítésében, mind mennyiségében rossz. Emellett torzítottak az évközi jegyek, az igazgatói beszámolók, a tanfelügyelőségi kiértékelők, az alapellenőrzések végeredménye. A rendőrállamhoz hasonló körülmények – lásd a csendőrségi őrséget a kapuknál, helyenként a tantermek bekamerázását – rátettek erre egy lapáttal, és számokban mérhetővé vált a valóság. Az elmúlt húsz esztendőben a tantestületek nyolcvan százaléka lecserélődött. Nem akarom elmarasztalni a fiatalokat, de lehetetlen nem észrevenni, hogy akik beleszülettek az 1990 utáni időszakba, és utána szerezték meg diplomáikat, nem mutatnak fel csúcsteljesítményeket diákjaikkal, nem vesznek részt aktívan a megye kulturális életében, nincsenek jelen kórusokban, műkedvelő csoportokban, kiállításokon, könyvbemutatókon. A tiltakozó megmozdulásokon is az idős nemzedék jelenik meg, alig mozdulnak meg az utóbbi tíz évben rendszerbe került kollégáink. A diákok között pedig eluralkodott az a jelenség, hogy otthon nem tanulnak. Legfennebb becsomagolnak másnapra, egy szűk réteg készül egy-két tárgyból, de a tömegek nem tanulnak.
Az a rendszer, amely a feje tetejére állította a becsületet, a tisztességet, az igazságot, nem várhat el erőszakkal sem olyan kedélyállapotot és munkahangulatot a katedrán, amely ebből a katasztrofális állapotból kimozdíthat. Utalok arra, hogy az igazságszolgáltatásban megszületnek a jogerős, megfellebbezhetetlen döntések, de azt nem tartják be. Erre számtalan példa van a pedagógusok jogosultságait illetően.

A magánóra sem segített
A Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolában sikertelenül érettségiző diákok közül többen állítják, "tudtuk az anyagot legalább ötösre".
Dészpa Hajnal Henrietta: Sajnos 1,75-öt írtam matekból és 2,50-et románból. Nem számítottam erre, elég nehéz volt, ráadásul románból eltévesztettem a tételt. Matematikából sem hittem, hogy megbuktatnak, pedig magánórára is jártam, és vizsga után kiszámítottuk a tanárnővel a jegyemet, legalább ötösre vártam.
Timár Júlia: Engem is románból és matematikából vágtak el. Románból nem volt egyértelmű a tétel megfogalmazása, mi egy művet tanultunk Camil Petrescutól, az ő neve is szerepelt a tételen, hát leírtuk, amit tudtunk. Az év végi általánosom 9,02 volt, kereskedelmi szakon tanultam, és szeretnék kereskedelemmel foglalkozni, de ez az eredmény keresztülhúzta a számításaimat.
Pál Sándor Norbert: Amikor megkaptuk a román tételeket, számítottam arra, hogy nem sikerül, de matematikából nem gondoltam, hogy így lepontoznak és elvágnak.

Kudarc a tanárnak is
Jáni Réka magyar szakos tanár a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközép­iskolában. A szakiskolát folytató osztályokban tanított, a tizenharmadik évfolyamon volt három végzős osztálya, ahol senkinek nem sikerült az érettségije.
Jáni Réka: Nekem is kudarcélmény, hogy nem tudok különösebb eredményeket felmutatni. Úgy látom, ezek az eredmények tükrözik, miként álltak a tanulás mellé a diákok tanév közben. Aki tényleg egyáltalán semmit nem tanult, azt még magyarból is elvágták. Itt nagyon nehéz az érdeklődést felkelteni egy elméleti tantárgy iránt, de a rendszer sem jó. Ezt leginkább mi, pedagógusok érezzük, de megváltoztatni mi tudjuk a legkevésbé, nem vagyunk közel a döntéshozatalhoz. Azt kellene megnéznem, hogy kivel foglalkozom, és ahhoz mérjem, mit tudok annak a gyermeknek megtanítani. Jobb eredményre nem számítottam. Kisebb osztályokban is tanítok, abból a színvonalból ítélve az a véleményem, hogy jövőben ennél sokkal rosszabbak lesznek az eredmények. Két olyan osztályom van jelenleg, ahol fele olyan a színvonal, mint idén. És úgy is állnak hozzá, azt mondják, őket nem érdekli az érettségi.

Aki tanult, tudott
A sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasá­gi és Közigazgatási Szakközépiskola igazgatója, Gazdag Ildikó a kétszintű érettségiben látja a megoldást. Ebben az iskolában idén százötven-nyolcan végeztek, mindenki érettségizhetett.
Gazdag Ildikó: Nem lehet ugyanazzal a mércével mérni azt, aki egyetemen kívánja folytatni tanulmányait, és ehhez megvan minden képessége, készsége, valamint azt a gyermeket, aki a szakma felé fordul. Szeptemberben azzal kezdtem, hogy minden végzős osztályban elmondtam, komolyan fel kell készülni, és figyelembe kell venni, hogy a hatos átlagnak ki kell jönnie, minden tantárgyból úgy kell készülni, hogy saját erőnkből megírjuk az átmenő jegyet. Úgy tűnik, nem hitték el, nem vették komolyan.
– Ebben az iskolában minden végzős érettségire állt. Tanév közben nem derült ki, hogy milyen gyengén felkészültek a diákok?
– Nagyjából kiderült, hogy mennyit tudnak, de időközben még tanultak, reménykedtünk, még készülnek, felkészítőket is tartottunk, mégsem ment. Beszéltünk a szülőkkel is, hívtuk őket, de leginkább azoknak a gyermekeknek a szülei jöttek, akikkel nem volt baj. A tanárok is többnyire mindent megtettek, de a felkészítőkön nagyon kis számban jelentek meg a diákok. Amikor számon kértük, azt mondták, nehéz ingázni.
– Általános jelenség, hogy inkább töltenek el napi négy-öt órát a diákok utazással, mintsem a bentlakást választanák. Ez a Berde Áron-iskolában sincs másképp, a tanulók közel negyven százaléka ingázik. Ugyanakkor az is köztudott: akit egy-két tantárgyból megbuktatnak, amíg ezekből nem pótvizsgázik, nem kap igazolást arról, hogy elvégezte a középiskolát, és nem tud elhelyezkedni, nem alkalmazzák. Ezért hallgatólagosan a gyenge tanulókat is átengedik, aztán az érettségin kiderül, mennyit is tudnak.
– Beszélgettem azokkal a diákokkal, akik óvást tesznek le, és azt mondták, aki tanult, az megkapta a megfelelő jegyet. Az értelmesebbek elismerik, hogy amiből elvágták, az azért volt, mert nem tanultak. Sokan ezt meg sem gondolják, mert fel sem fogják, hogy mennyit kellene tudni. Akik tudják, hogy mennyit kellene tudni, azok szerint ez egy tisztességes eredmény. Vé­gignéztem a jegyeket, ismerem a diákokat, és megállapítható, hogy akiknek sikerült az érettségijük, négy éven keresztül komolyan vették, hogy ők diákok, és tanulniuk kell.
– Látjuk, hogy mi történik az elméleti oktatással, de mi a helyzet a szakoktatással és a szakvizsgákkal? Ott reális az az eredmény, amit elérnek az iskola tanulói?
– A szakvizsgák módszertana rendben van, de ez nem arról szól, hogy a fiatalok gyakorlati helyzetben hogyan boldogulnak. Hogy lehet a gyakorlati tudást felmérni dolgozatbemutatással? Mi a tanulóinknak biztosítunk gyakorlatot felszolgálásnál, főzésnél, rendezvényszervezésnél, eladásnál, intézményeknél dokumentum­archiválásnál, de a vizsgákon ezt nem kérik számon. Végre el kellene dönteni, hogy a vizsgákra készítünk fel, vagy az életre.