A nyári nagy szünidőt érezni a sportéletben is. Hogy mire is lesz kilátásunk ebben a hónapban, milyen rendezvénynek lehetünk szemtanúi, fellapoztuk a megyei sportigazgatóságtól kapott Sportkalendáriumot.
A teljesítménysport helyi, megyei és megyeközi rendezvényei sorából július kimaradt, azaz júliust versenytelenítették!
A tömegsportakciók és saját tevékenységek alcím alatt négy rendezvényre lettünk figyelmesek:
– Autósportverseny Nagyajtán (az időpont: július, a napot nem tüntették fel)
– Ozsdolai Napok – július 22–24., kispályás labdarúgás és asztalitenisz
– Lábtenisz Sepsiszentgyörgyön (hogy mely napokon, nem tudni)
– Sepsiszentgyörgyi félmaraton július 30-án.
Ennyi. Nincs tovább. Az igazgatóság segítségére lehetünk egy tanáccsal: várjon még egy-két napot, míg kiderül, hány A-osztályos kézilabdacsapatunk lesz, és akkor megszervezhet egy A-osztályos városi bajnokságot, hogy csináljon is már valamit, s ne csak az adófizetők pénzén vásárolt serlegeket, érmeket, diplomákat osztogassa szét az ilyen-olyan sportos rendezvényeken... Bocsánat, elfelejtettem, hogy nem kenyere a szervezés, mint ahogy nem az a pénzosztás (az egyesületeknek) sem, feladata csak az irányítás. Ez eddig rendben is volna, a kérdés csak az, hogy mit irányít, kit? Mert bármerre is megfordultunk terepmunkánk közben, nem láttuk, nem hallottuk, hogy a tegnap, vagy nemrég itt járt az igazgatóság embere, s igen hasznos tanácsokkal látott el minket, vezetőket. Falun? Ott azt sem tudják, hogy egyáltalán van megyei sportigazgatóság!
Na de visszatérve a nyári szünidő végéhez (mert az van, legalábbis a sportban, még pontosabban a sportjátékokban, vagy ha így jobb, a csapat- sportokban), amikor minden magára adó úgymond minőségi sporthoz tartozó csapat már megkezdte (vagy meg kellett volna kezdenie) a felkészülést a 2011–2012-es bajnokságra, el kell mondanom, nem keringenek a szurkolók – pedig sokan vannak – ajkán a jobbnál jobb hírek, mint például ilyenek: hoztunk két amerikai kosarast; edzőt váltott a női csapat, hazahoztuk Török Marit, s követte példáját a férfi együttes, amely élére Kicsid Gabit állították, mindketten háromszékiek; az ifjúságiból felhoztak három szuper tehetséges fiatalt; e csapat mögé ezek a támogatók sorakoztak fel, a mögé meg amazok a cégek, vállalatok....
Csend van, ijesztő csend. De csak a színpadon, mert a kulisszák mögött egészen más a képlet. Ez ijesztő. Az ijedelmet fokozza, hogy alig van városunkban egy csapatra való játékos, aki üti a felsőbb osztály elvárásainak szintjét, a vezetők pedig két-három csapatot akarnak indítani sportáguk felsőbb kategóriájában... Legalább lesz, amiért, akikért izgulnunk, lesz, akiknek szurkolnunk minden hét végén, mert ha ezt kivitelezik, nem marad egyetlen hétvége sem sportesemény nélkül.
A már-már elfelejtett labdarúgásban is megpezsdült az élet. Végre felnőttcsapata lesz Szentgyörgynek! Csodálatos... A gond csak az, hogy mit szól ehhez Zágon. Csapata, az FC tényleg bejön Szentgyörgyre focizni, vagy kimegy Feldobolyba? Papolcon ugyanis már van csapat. És ha bejön, milyen osztályba? Aggódom, mert ha a Román Labdarúgó-szövetség nem bocsát eladásra III. ligás helyeket, akkor könnyen megtörténhet, hogy az újonnan életre hívandó szentgyörgyi felnőttcsapatnak az V. ligában kell rajtolnia, egy mezőnyben a kézdivásárhelyivel, a kovásznaival... Na szóval, van, amiért aggódnunk.
És mi lesz, ha a jégkorong is csatlakozik a már említett zűrzavarhoz, s a Fenestellának, mondjuk, eszébe jut, hogy Szentgyörgynek volt már egy országos negyedik helyezett csapata a Steaua, a Csíkszeredai SC és a Dinamo mellett, s mivel a múlt kötelez, hát életre hív egy felnőtt csapatot. A téli hétvégekre is gondolni kell.
Amióta létezik Kovászna megye, és amióta megyeközpont Sepsiszentgyörgy, ilyen gazdag változatfelhozatala idény elején még nem volt sportéletünknek. Megkerestünk néhány érdekeltet, érdeklődtünk, de az illetékesek mélyen hallgattak, mintha maguk sem tudnák, mire készülnek, s abban, ami készül, hol állnak. S ha mégis megszólaltak, csak azt mondták: még túl korai nyilatkozni. Sebaj, türelemmel várunk, azzal a kéréssel, hogy csak okos döntéseket hozzanak. Lehetőleg a sport szolgálatára, s ne kárára.
Ez utóbbi vonatkozik a sportra szánt pénz szétosztóira is. Döntéseik meghozatala előtt gondoljanak a megye sportmozgalmának valós értékeire, érdekeire, a megye sportstratégiájára (vagy ilyen nincs, ilyenről nincs ismeretük? Akkor kérjék el a sportigazgatóságtól!) és nem utolsósorban a sportbarátok, az adófizetők széles körű igényeire, és mellőzzék a személyeskedést, a részrehajlást, protekciót, és mindig az emberségesség, a sportszerűség jegyében cselekedjenek.
