A lúdtollal kerekített gyöngybetűk alatt viaszpecsét ékeskedik, hogy még hivatalosabb legyen annak kinyilvánítása: ebben a közösségben nem lacafacáznak, itt jászanak, versenyeznek, kézműveskednek, és ami a legfontosabb, jól érzik magukat.
A Napsugár tizenhárom és fél ezer olvasójából az az ötven érdemelte ki a jutalomtábort, aki nem csak hűségesen olvas és vesz részt a lap által meghirdetett nyereményjátékokban, hanem csapatával nyertese a Kurutty általános műveltségi vetélkedőnek, a nagyváradi mesemondóversenynek, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőnek (melynek három győztes csapata az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége támogatásával vesz részt a táborban). "Mi kegyelmi korosztállyal dolgozunk, az I–IV. osztályosokkal, akik részben azért, mert még az olvasás egy friss hódítás számukra, friss élmény, még nagyon szeretnek olvasni, részben pedig a tanítók munkája még mindig nagyon igényes, és olvasásra nevelő, a személyes példa erejével ható, ami már az V–VIII. osztályban csak a jobb tanárok esetében érhető tetten" – indokolja Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője, hogy miért is könnyű az elemistákat összetartó olvasóközösséggé nevelni, formálni. Tegnapi látogatásunkkor a lányok egy része reneszánsz ruhákba bújtatta a babákat, mások írták krónikaszerű leveleiket, segítőik a viaszpecséteket öntötték, a fiúk többsége pedig poncolással készítette az ötvösművészeti műremekeket. Ezalatt a református vártemplom bástyáiban berendezett hálók rendjét és a békességet a csütörtöki király és udvara vigyázta, ma a tábori jogar másik választottat illet meg, de napsugarasékat ez sem billetni ki a megszokott kerékvágásból. Holnap hazautaznak, és írják tovább leveleiket, meséiket, talán arról is, milyen kár, hogy jövőben nem lehetnek itt a tizenkilencedik Napsugár táborban.