Hetvenöt évvel azután, hogy Federico García Lorca költőt a spanyol polgárháborúban kivégezte a francóista milícia, egy történész alighanem fellebbentette a fátylat a halálát övező rejtélyek egyikéről: azoknak a gyilkosoknak, akik 1936 augusztusában elhurcolták és kivégezték a költőt, már ismert a nevük és a kilétük – legalábbis Miguel Caballero történész megnevezte őket.
A La Aventura de la Historia (A történelem kalandja) spanyol folyóirat elsőként tette közzé Caballero kutatásainak eredményét. A történész rekonstruálta a költő életének utolsó óráit.
Garcia Lorcát a francóisták baloldali meggyőződése és homoszexualitása miatt ölték meg, de talán közrejátszott a Cordoba nagy családjai közötti ellenségeskedés is – bár erről egyelőre nem közölt többet a kutató. Caballero szerint a költőt Granadában tartóztatták le 1936. augusztus 16-án, és másnap azoknak a katonai erőknek az utasítására végezték ki, amelyek Francisco Franco tábornok vezetésével fellázadtak a demokratikus köztársasági kormány ellen. Granadából először a közeli Viznar községbe, egy fogoly- és kínzótáborrá átalakított iskolába vitték. Nem lehet tudni, hogy őt is megkínozták-e. Caballero szerint egy kivégzőosztag másnap hajnalban a Viznar és a vele szomszédos Alfacar falu közötti táborba hurcolta, és ott megölte. Vele együtt három másik "ellenséget" is agyonlőttek, és holttestüket ugyanabba a közös sírba hajították: egyikük Galindo Dioscuro köztársasági érzelmű tanár volt, a másik kettő pedig magát anarchistának valló torreádor, nevezetesen Francisco Galadi és Juan Arcolla. A kivégzés végrehajtásában egy nemzetőr (guardía civil), a milícia rohamcsapatának három tagja, két rendőr, továbbá a költő egyik távoli, exaltált emberként ismert unokatestvére vett részt – állítja Caballero. Meggyilkolásukra Nicolas Vesco ezredes adta ki a parancsot, aki a Granada élére Franco tábornok által kinevezett kormányzó jobbkezének számított. A kivégzőosztagot a viznari francóista osztaghoz tartozó Manuel Martinez Bueso vezette. A tűzparancsot a francóista rohamcsapat hadnagya, Mariano Ajenjo Moreno adta ki.
A történész ismerteti a másik négy férfi nevét is – köztük volt a fasiszta politikai család spanyol változatának tekintett falangista párt egyik tagja, Antonio Benavides, a költő távoli unokaöccse, az egyedüli személy, aki később azzal kérkedett, hogy részt vett a kivégzésben. Caballero vizsgálata megjelöl egy újabb helyet is, ahová feltételezése szerint a költőt temették. A korábban gyanított helyszínen ásatás során nem bukkantak emberi maradványokra.
Az 1936–39-es kegyetlen spanyol polgárháború idején a francóisták által kivégzett köztársaságiak száma 400 000 és 800 000 közé tehető.
