Két erdővidéki, pontosabban miklósvárszéki település ünnepli írásos említésének nyolcszázadik érfordulóját. Nem kívánunk vitába bocsátkozni azokkal, akik székely múltunkat tagadják, de elgondolkodhatnának azon, hol tudnának ily ősi román települést mutatni.
Sorrendben Nagyajta és Miklósvár készül az ünneplésre. Előbbi már hétfőn elkezdi rendezvénysorozatát, mely jövő vasárnap ér véget. Utóbbiban mához két hétre kezdődik az ünnepség, s római katolikus templomának védőszentje okán az Anna-napon, július 26-án zárják. Mindkét helyszínen számos rendezvénnyel idézik fel a történelmi múltat.
1211-ben II. András magyar király adománylevelet bocsátott ki, melyben a teuton lovagoknak adta a Barcaságot. A latin nyelvű okiratban megjelölték a terület határait is, mint a havas hegyek, azaz a Kárpátok, folyók, az Olt, Tatrang és Tömös, valamint néhány település: Halmágy (castrum Almage), Miklósvár (indaginus Nicolaei), illetve a vitatott castrum Noilgiant. Utóbbit egyesek Nagyajta váraként értelmezi.
Nagyjta határként való említése kétséges, de attól még lehet nyolcszáz éves a település, ám biztos adat az 1332-es pápai tizedjegyzék, abban valóban szerepel. Miklósvár kétségtelenül megjelenik az adománylevélben, tehát a jelenleg Baróthoz tartozó falu méltán ünnepel, hisz Székelyföld első, írásban említett települése.
Nemcsak a Székelyföld, Háromszék, Erdővidék, Miklósvárszék határán levő két település ünnepel, hanem lélekben mi is, székelyföldi magyarok, s büszkén kürtöljük világgá, legalább nyolcszáz éve biztosan itt vagyunk.
