Balkáni kiskapuk Székelyföldön is

2011. július 12., kedd, Máról holnapra
Szekeres Attila

Egyre inkább balkánosodunk, azaz mindegyre azzal találkozunk, hogy székely képviselőink is ugyanúgy gondolkodnak, cselekszenek, mint az általuk magasról lenézett balkáni embertársaik, akik – elnézést az általánosításért – nem sietik el a dolgokat, szeretnek kivárni. Úgymond jó alaposan végzik el a feladatot, ám az alaposság itt nem minőséget jelent, hanem időbeni csúszást.

Az úgynevezett akadémiai negyedórát mifelénk majd mindenütt tiszteletben tartják, magyarán, nem kezdik el a beharangozott rendezvényt, még várnak negyedórát, nem kevésszer akár 20–25 percet is, hogy a résztvevők, érdeklődők, kíváncsiskodók, a hallgatóság méltóztassék megérkezni. Ily módon kulturális rendezvények kezdési időpontja csúszik, önkormányzati ülések, szakmai tanácskozások kezdődnek később. S a baj az, hogy általánossá válik a késés – itt nálunk, Székelyföldön is. Némelyek úgy gondolkodnak, ha más sem érkezik időben, én miért sietnék, mások azt hiszik, úgysem kezdik meg nélkülük, és akadnak, akik arra számítanak, amúgy sem kezdődik idejében, minek menjenek oda, töltsék a drága időt. Arra nem gondolnak, hogy a pontos ember épp miattuk veszíti drága idejét. Érthetetlen, mennyire kiment divatból a pontosság.
Újabban a munkálatok átadása körül folyik a balkáni szintű magyarázkodás. A borvíz útja programban például kitűzték a határidőt, majd kitolták, s megállapították a végső határidőt. Ez június 30-a volt. A munkát nem fejezték be. Ez is elképesztő, mindig akkor gyújtunk rá, amikor már körmünkre égett a gyertya. Miért nem lehetett azt korábban, nyugodtan elvégezni? Jó, sürget a határidő, hajrázunk. De így sem készülünk el. Sebaj, erre jók még a kiskapuk! Esetünkben például két hét alatt kell kinevezni az átvételi bizottságot. Hát az utolsó napon történik meg ez, addig is telik az idő, lehet még dolgozni. A testületnek egy hónap áll rendelkezésére átvenni a kivitelezőtől a munkát. Persze hogy nem szöknek első nap, hanem majd a harminc nap vége felé. Addig is lehet még a hegy alatt abrakolni.
S ez így megy mindenben. Némelyek mérgelődnek. Ők vannak kevesebben. Mások legyintenek. Ők a többség. Sajnos, Székelyföldön is.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2011-07-12: Közélet - Szekeres Attila:

Málnásfürdőn még dolgoznak (A borvíz útja)

A borvíz útja program halasztott befejezési határideje június vége volt. Az építőcég jelentette, elkészült a munkálatokkal – közölte érdeklődésünkre Bíró Donát megyei főépítész. Málnásfürdőn azonban láthatóan nem tették még le a vakolókanalat.
2011-07-12: Riport - Kisgyörgy Zoltán:

Ha pipál a Nagy-Murgó

Uzonkafürdőn már a legrégibb telepeseknek is a Murgó-hegy jelezte az idő változását, azt tartották, rossz jel, ha pipál a hegy, felhőbe rejti a fejét. Jutott rosszból és nehézségekből éppen elég a település kétszázötven éve alatt, a gondviselés azonban eléggé kevésszer lopott derűt az itt lakók lelkébe. Vajon merre irányítja a Fennvaló a jobb sorsra érdemes fürdő és lakosainak sorsát? Lassan forog itt a modern idők kereke. Már két évtized is lepergett a történelem rokkáján a rendszerváltás óta, s milyen jövő várhat egy ilyen helyi érdekű fürdőhelyre, ahol még kezdetleges az infrastruktúra? Ennek néztünk utána.