Vasárnap a délelőtti istentisztelettel egybekötve a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban a három éve elhunyt Botka László színművész tiszteletére rendeztek emlékünnepséget. Rendhagyó környezetben, a nem kimondottan erre az eseményre templomba vonulók barátok, pályatársak beszédeiből ismerhették meg Erdély utolsó vándorkomikusának életét, viszonyát művészetéhez.
A megemlékezést szervező Erdélyi Művészek Fórumának elnöke, Huszár Szilamér kijelentette, Botka László Erdélyben a nemzet színésze volt, ellentéte a "modern" színészeknek, akik a szakmának játszanak, de nem ismeri el őket a közönség, Botka a közönségnek játszott, és elismerte a szakma. Pap Sándor nyugalmazott tiszteletes az egyházához hű, a lelkipásztora felkérésére mindig önzetlenül válaszoló hívő ember alakját elevenítette fel, akinek mélyreható tekintete, huncutkás arca igen komoly is tudott lenni. A városvezetés részéről Czimbalmos Kozma Csaba városmenedzser korábban a Háromszékben megjelent interjúrészletekkel érzékeltette, mit jelentett Botka László számára Sepsiszentgyörgy, aki ugyan vándorkomikusként kezdte pályáját, de kevéssel a szentgyörgyi színház megalapítása után megállapodott a városban. Veress László és László Károly színművész, Botka László pályatársai, barátai emberi arcát, de legfőként színészi nagyságát emelték ki, Veress szerint totális színész volt, akit az emberek szeretete tartott a pályán. László Károly, Puki bácsi a templomi megemlékezésen kezében szorongatott piros mellényéről azt mondta, "nekem kicsi, de sose fogok belenőni" – ekként is kifejezve elismerését a sepsiszentgyörgyi színház történetének legismertebb alakja előtt. Az áldás után az érdeklődők a templom kistermében berendezett kiállítást nézhették meg, ahol Botka László színészi pályája elevenedett meg a fényképeken.
